Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Én meg Anitával értek egyet, a hit több, mint remény. Nálam is
2010. május 28. péntek, 19:46 | csaesz   Előzmény

Én is Anitával értek egyet, a hit több, mint remény. Nálam is egy belső bizonyosságot jelent. Pont írtam egy ismerősömnek, aki valamiért nem meri ideírni a véleményét, csak az itteni írásokkal párhuzamban levelezgetünk ( :-)), hogy az igazi hitnek belülről kell fakadnia. Ha csak elhisszük, mert egy számunkra hiteles személy ezt mondja, vagy ezt olvassuk a neten, vagy akármi, ahonnét információt lehet gyűjteni, az csak a birka üzemmód, nem igaz hit. A kívülről jövő információ, tudás azért nem elégíthet ki, mert ha el is hisszük, amit hallunk, az sem az igazi hit. Aki nem birka, az meg nem is tud kívülről jövő infót csak úgy elhinni: marad az örök kétkedés és bizonytalanság. A hit = belső bizonyosság. Ehhez belső megtapasztalás kell. Ehhez pedig cselekvés, nem agyalás.

Szerintem is fontos a kívülről jövő információkat összegyűjteni az elején, én is így kezdtem, mert ez nagyon felgyorsíthatja a belső megtapasztalás folyamatát is. Nem új dolgokat kell a semmiből elővarázsolni, csak a belsőnktől megkérdezni, hogy igaz amit hallottunk, vagy nem. Az igazi hithez kell az az érzés, amikor a saját isteni énünk rábólint. Ehhez pedig először is elő kellene ásni magunkban azt az isteni ént, hogy tudjunk vele kommunikálni. Majd gyakorolni, hogy minél biztosabban, minél erősebben érezzük a válaszait. Én nem tudok ehhez más módszert a meditáción kívül.

És szerintem hiába akarjuk addig erőltetni a belsőnkkel a kommunikációt, amíg egy rakás trutyi elválaszt tőle. Egy kicsit meg kell tisztogatni magunkat, és ezt is jól írta Miki a blogjában, szerintem ez az önmegvalósító munka legfontosabb része. És legszarabb is, de enélkül nincs igazi eredmény, csak önáltatás van.

Jó az agyalás, ismeretszerzés egy darabig. De kár fölösleges köröket futni benne 10 évig! Oké, legyenek szintek. De abban biztos vagyok, hogy csak mi döntjük el, meddig maradunk egy-egy szinten.