Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hermess képe
H: Magas a labda
2010. május 28. péntek, 16:17 | hermess   Előzmény

Amit nem lehet leütni. Lehet próbálkozni, erőlködni és magasakat ugrani... Mindig lesz egy újabb kérdés, mindig lesz egy mélyebb szint, amit nem láthatunk át az elért tudással.

Én mondom ezt, aki utóbbi tíz évemet ugyancsak azzal töltöttem, hogy rendszerbe rendezzem és megértsem, amennyire meg lehet érteni a belső/felső világot, mint Miklós. És most ott tartok, hogy végül mindent el kell engedni. Nem én találtam ezt ki, de eljutottam végre a saját agyalásomban és tapasztalásaimban is idáig... Hál'Istennek van mit elengedni. Mint a gyönyörű mandalát, aminek a "rendjét" egy söpréssel megszüntetik...

Az a hit, ami ebből kialakul majd, az "kősziklára", tudásra épített Hit. Részleteiben, mikéntjeiben talán maradt még kételkedés benne, de irányultságában és értelmében már nem. Ez lényeges elem - azért kell megértést a lehető legtökéletesebbre fejleszteni (ha már ezen az ösvényen találtuk magunkat a végső szakaszban), hogy alig maradjon benne kételkedés. Mert akkor már majdnem Hitté válik. Valahogy a kettőt egyre közelíteni kell, míg egymásba nem érnek.

A megértés nélküli hit és a hit nélküli elménckedés ciklikusan váltakoznak a fejlődés során. Mindig vissza-visszatérnek egy magasabb oktávban, immár közelebb egymáshoz. Valaki egy egész életét csak az egyik minőségben tölti el, megint mások körbejárnak, és több ciklust is befutnak egy inkarnáció alatt. (Miklós szerintem ilyen eset.) Ők nem a pályafutásuk kezdetét járó Lelkek, hanem sok-sok életet megtapasztalt entitások. Minden új testben gyorsítva és spirálban felfelé megismétlődnek az előző életekben elsajátított ciklusok a jelenlegi fejlődésben. Míg lesz egy pont, ahol lelassul a folyamat - innen kezdődik az életfeladat, amit a jelen életünkre vállaltunk.

Ami kimaradt Miklós felvezetéséből, hogy tény és való - létezik a másik út is. A megértés és rendszerezést elhagyva is el lehet jutni Istenig. De megmaradni benne, úgy tűnik csak mindkét minőséget ötvözve lehet. A Hit és az önátadás mentén szentekké, beavatottakká váltak (vagyis, akik ebből a minőségükből érték el Istent) valahogy felülről, az elfogadásból végül mindent átlátnak és megértenek. Ezért mondják a rövidebb útnak.

Számunkra pedig biztosan a bölcsességgé vált tudásra alapozott Igazi Hiten keresztül vezet tovább az Út. A megértés oszlopának tetején olyan biztosnak, és kételkedés nélkülinek kell lennie a tudásunknak, hogy el merjük azt engedni. De a megismerés folyamata végtelen... Vagyis az igazi kérdés nem az, hogy megértettem-e már mindent, hanem az, hogy mikor hagyom abba ezt a vég nélküli törekvést... (mondom ezt magamnak is, és minden Gondolatorientált, gnosztikus beütésű Lélektársamnak :)

Ugyanis, a másik út jogos kritikája felénk az, hogy az állandó l'art pour l'art módon űzött önismeret és gondolkodás tagadhatatlanul megerősíti a személyiséget, sőt, akár nárcisztikussá is teheti. És akkor nagyon nehéz lesz önmeghaladni. Tehát jó, ha a megértést és önismeretet azzal a mindig észben tartott végkifejlet tudomásával műveljük, mint ahogyan a mandalát építik... fizikai szinten végleg megsemmisül.

A lényeg, amit a Lélek felsőbb része az egész folyamatból "el tud menteni" az ő szerverére, az Akashába.