Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Ha akarod, hívhatjuk barátságnak...
2009. február 02. hétfő, 15:24 | TATA (útkereső)

Az én történetem tipikusan erről a dilemmáról szól. Ismeretségünk mindössze pár éves (minden relatív), viszont úgy érzem, mintha időtlen idők óta ismerném. Csak néhányszor találkoztunk, beszélgetni viszont annál többször, szinte naponta, ha elfoglaltak vagyunk, akkor is beköszönünk egymásnak.
Néha vannak hullámvölgyek, amikor azt hiszem, a másik többet érez irántam, mint barátság, és ilyenkor elragadtatom magam. Ekkor kell ő, hogy visszarántson a földre, és felnyissa a szemem: csak barátság... De nem tudhatja, mit hoz a jövő! Egy biztos: inkább tudjam magam mellett barátként hosszabb ideig, elfogadva, hogy ennél több nem lehet számomra, mint szeretőként rövid ideig. Mindegy, hogy ezt minek hívjuk, barátságnak, lelki társnak, nem az elnevezés számít. Az biztos, hogy az egyik mindig többet gondol bele a kapcsolatba, mint a barátság... :)