Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
tvir képe
Köszönöm, hogy elmesélted, hogy veled mi történt. Nem érzem
2010. május 23. vasárnap, 16:40 | tvir   Előzmény

Köszönöm, hogy elmesélted, hogy veled mi történt.
Nem érzem veszélyét annak, amit mondasz, hogy "megnyugtat, hogy másokkal is történik ilyesmi".
Ha jól értem, valamiféle lustaságról beszélsz, hogy belenyugszik az ember, hogy másoknak is szar, akkor nem olyan gáz, hogy nekem is szar??

Azt gondolom nálam a szorongás egyik eleme, az egyedüllét, oldódik egyik oldalról ezáltal. Másrészt beigazolódik, hogy bár van egy problémám, amivel meg kell küzdeném (és végső soron egyedül kell ezt megtennem, és ezt nem is próbálom tagadni), nem én vagyok egyedül, aki ilyesmivel küzd. Más is teszi, vagy már túl is van rajta, azaz ez is reményt adhat, hogy ez egyáltalán nem reménytelen dolog, képes leszek rá.

És igaz, hogy mindenkinek kicsit más az útja, és nem is várok kész megoldásokat, de néha mások tapasztalatát végighallgatva ráébredhet az ember egy más megközelítésre a sajátjával kapcsolatban.
Szóval én szeretek másokat megkérdezni. Szerintem szimplább kérdésekben is sokat segít, hogy az ember ne legyen elfogult a saját nézetével kapcsolatban.

Igazából én most nem azon rágódom, hogy miért élek, hanem azt próbálom kideríteni, hogy mi az oka ezeknek a szorongásoknak, mit akarnak tanítani, merre akarnak irányítani. És remélem, hogy ha erre rájövök, akkor nem kell velük élnem. (Ez most elég rémálomnak hangzik, azért nem minden percben taglóznak le ezek az érzelmek...inkább vissza-visszatérően.)
Abban igazad van, hogy a sok-sok gondolkodás ezen nem valószínű, hogy segíthet, ezért próbálom mélyebben megközelíteni meditációban, illetve megfigyelve magamat.