Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
tvir képe
Semmi sem véletlenül történik
2010. május 23. vasárnap, 4:00 | tvir   Előzmény

Köszönöm Spiritosaurus.
Lehet, hogy gyerekes dolog (félni az "egyedüliség" miatt), de jó érzés tudni, hogy mások is átesnek ilyesmin
Nyilván nem kívánom senkinek, hogy szenvedjen, nem erről van szó. De jó tudni, hogy nem egyedül küzdök ilyen problémával.

Mostanában már sokszor képes vagyok ezeket a nehezebb időszakokat úgy szemlélni, hogy szükség van rájuk és okkal vannak az életemben. (Nyilván vannak gyengébb pillanatok is, amikor nem tudok ilyen magasról tekinteni a dologra és csak fáradt vagyok a küzdéstől és a franca kívánom az egészet.) Szerintem sokat segít az embernek, ahogy írtad is, ha képes már így nézni a nehézségre, mert innentől kezdve talán nem egy ellenség, akit le kell győzni, hanem egy motiváló tényező, ami előrébb visz azon a bizonyos úton. (Amit mellesleg szerintem születésünk előtt kirajzolunk valamelyest - ahogy Éva írta)
Szóval próbálom ezen az új szemüvegen át figyelni a dolgokat, és a tudat, hogy ez nem véletlenül történik, nekem nagyon nagy erőt tud adni.

Úgy veszem észre, hogy a "megfigyelés" is sokat segít. Amikor elkezdem (kicsit kívülállóként) figyelni az érzést, vagy akár a gyomor környéki szorítást. Valahogy kimozdít ebből a szenvedő alany szerepből.

"És biztos vagyok benne, hogy legbelül Te is tudod, hogy mit kéne tenned, ahhoz, hogy továbblépj". Az az igazság, hogy nagyon nem tudom, és tök jó, hogy neked mindig van egy belső hang, ami megsúgja, de én most csak annyit tudok, hogy nem söpörhetem a szőnyeg alá, meg kell oldani, van már néhány módszer a kezemben, de hogyan fog ez sikerülni, arról fogalmam sincs. Mindenesetre nekiállok, és hátha megszólal a hang egy idő után.

Nem akarok beletúrni olyasmibe, amiről nem írnál magadtól, de ha nem túl személyes számodra, leírnád, hogy nálad hogyan zajlott ez az időszak? És hogyan jött a megoldás?

Köszi a segítséget!