Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Apám elhagyott, anyám éretlen
2009. január 30. péntek, 23:38 | Aranyosi Szilvi (útkereső)

Melyik szülőmet szeretem jobban?

Nem mondom, hogy egyiket sem, inkább mindkettőt egyformán.

Nevelőapám van, aki egy csodás ember, minden tiszteletem az ővé...
Édesapám, azt hiszem, anyám miatt hagyott el engem is, de az írás szeretetét tőle örököltem, és büszke vagyok rá - távolról is figyelem innen, a háttérből -, büszke az emberségére, a munkásságára, verseire, írásaira, amivel igyekszik az embereknek erőt, szeretetet, pozitív gondolkodást átadni. Már megértettem, mit miért tett a múltban, elfogadtam, hogy "nincs szükségünk egymásra". Őt távolról, plátóin szeretem.

Édesanyám helyett "találtam" magamnak másikat - a nővére személyében, akivel megoszthattam azon dolgokat, amiket az anyámmal szerettem volna, de Ő sajnos más, nem érett az igazi anyaságra, a tartalmas beszélgetésekre, mellette mindig is önállónak kellett lennem, és mára már szinte megfordultak a szerepkörök - néha olyan, mintha én lennék az ő anyja, és ő az én gyerekem. Emiatt sajnos nem tudok felnézni rá, de tisztelem, mert ő a szülőanyám.

Anyám helyett lett anyám, és apám helyett lett apám.
Melyiket szeretem jobban? Egyiket sem a másiknál.
Egyenlően szeretem őket, de mindegyiküket máshogy.