Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hermess képe
H: Már majdnem forró...
2010. május 18. kedd, 15:36 | hermess   Előzmény

Jól soroltad: Fizikai test, étertest (nem önálló tudathordozó), asztrál test (érzelemtest vagy káma), mentáltest (gondolttest, vagy manasz). Mindegyik test a hasonló nevű sík anyagából épül fel (ebben a rendszerben az étertest is a fizikai sík legfinomabb anyagából áll, és a biológiát képviseli (biofotonok)

Eddig tart az alsó hármasság - a személyiség, vagy ego. Pontosabban a manaszi sík két részre oszlik - alsó és felső mentálra, vagy másképpen alsó és felső elmére. Az alsó mentál, vagyis a formai gondolkodás tartozik csak a személyiséghez. A felső mentál (vagy kauzál sík és test) már a letükröződő Lélek legalsó szintje, ami alá nem tud ereszkedni, ezért tükrözi le magát. Olyan, mint ha egy robottestet hozna létre, amit leküld fejlődni, s csak akkor kezdi el irányítani igazán, amikor az rájön, hogy a létét a Léleknek köszönheti, eddig csak azt hitte, hogy ő a Jani.

Tehát a felső mentáltól felfelé kezdődik a Lélek, és még átér a buddhikus síkra, ahonnan az intuíció kapjuk, és uidővel kitölti a buddhikus testet. És fölötte van az Atma, maga a Szellem... a felső spirituális hármasság tehát a Lélek felső manaszi (forma nélküli gondolat része) + a Lélek buddhikus érzelmi része + a Szellem (Atma) maga.

Ide feltöltöttem egy ábrát, amit a tanfolyamon használok, innen talán jobban lehet követni a leírást. Mentsétek le és állítsátok talpra, vagy nyomtassátok ki: http://kepfeltoltes.hu/100120/Az_Ember_Testei_003_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Szokták mondani a wellness-ben, hogy testi, lelki, szellemi harmónia... ami rendben lenne, ha azt értenék alatta ami, nem csak érzéseket és a gondolatokat a személyiségben, mert valójában ez átnyúlik a felső, spirituális hármasságba is. A Lélek alatt annak levetített, egós részét, és a valódi, Felsőbb ÉN részét is érteni illene, míg a szellemi alatt a felső hármasságban található Szellemet.

Descartes mondta, hogy "Gondolkodom, tehát vagyok!"... ezzel tökéletesen definiálta az egót. Sartre jött rá, az egzisztencialistáknál, hogy ha meg tudom figyelni azt, aki gondolkodik önmagamban, akkor lennie kell valaminek(valakinek), aki több, mint az, aki gondolkodik. Na az, aki képes megfigyelni a gondolkodás folyamatát benned, az a Lélek levetített része. Ami tulajdonképpen egy, és azonos a felsőbb ÉN-el.

Tehát arra a kérdésre, hogy ki vagyok én, az lenne a helyes válasz, hogy ÉN a felsőbb ÉN vagyok, aki erről elfeledkezett... s akinek a fizikai teste, és a psziché, vagyis a személyiség - csak eszköz a tapasztaláshoz. Vagyis aki döhös, aki vitatkozik, vagy aki örül és szerelmes - az nem ÉN vagyok.

Aki ÉN VAGYOK, az ÖRÖK, mert része az Isteni Tudatnak. Erre akkor jön rá az ember, amikor a személyes vágyai helyett elkezdi megengedni, hogy a Szellemi akarat irányítsa a földi létben. Innen kezdve nincs halálfélelem, ami minden félelem alapja.

Ha hozzáolvasod a Szellem, Lélek, Entitás hozzászólásomat is, akkor még érthetőbb lesz.

Vissza a blogtémához: ha tehát ez életünkben mindig vitatkozni fogunk, akkor halálunk után az asztrálsíkon is nagy vitatkozók között találhatjuk magunkat, akik állandóan jazztetni fognak mindenféle berögzült elméletekkel... :)

Mondom ezt magamnak is néha halkan.