Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hermess képe
H: A halál után...
2010. május 18. kedd, 1:28 | hermess   Előzmény

Ha ajánlhatom szíves figyelmetekbe, alább írtam a vitatott fogalmakról (Lélek, Szellem, Entitás) egy hozzászólást a védikus felosztás szerint.

A fizikai és az étertest felbomlása után a tudat visszahúzódik asztrál síkra, és annak hét alsíkján addig fog időzni, amíg a megfelelő asztrális burkai le nem bomlanak róla. Az asztrálsík legdurvább rezgésű két alsó (testközeli) alsíkját mondják a védikusok pokolnak.

Ugyanis, itt ugyanazt fogja látni és tapasztalni az elhunyt, amilyen érzésekhez és vágyakhoz hozzászokott az asztrálteste (és párhuzamosan a gondolatteste) még életében. Ha csak testközeli vágyaknak (étel ital, szex, hatalom) hódolt, akkor itt feltétlenül az alsó két alsíkra kerül először, és ameddig ezen minőségeket tartalmazó vágyteste el nem kopik - nem tud feljebb lépni. Minden, amit életében megszokottan megkívánt - itt azonnal megjelenik előtte, csak nem tudja élvezni, mert nincs hozzá teste és érzékszervei... Kommunikálni is csak a hasonló rezgésűekkel tud.

Sokan, akik váratlan balesetben, vagy erőszak által vesztették életüket, egy ideig rá sem jönnek, hogy már nincsenek élő testben, minden földi dolgot továbbra is látnak - megpróbálnak szólni a hozzátartozóikhoz, megfogni dolgokat, de nem megy... Visszajárnak kísérteni, üzenni próbálnak, és néha a médiumok által éterikus anyaghoz jutnak, amitől némileg láthatóvá lesznek (spiritizmus).

Halál után tudatosan segíteni kell az eltávozottakat, szeretetben el kell engedni őket, hogy minél előbb magasabb alksíkokra.emelkedhessenek.. Erre szolgálna a siratás, amit ha jól csinálnak, valóban segít. De ha önsajnálat lesz belőle, az a földhöz köti a lelket. Ha a lélek elér a manaszig, az alsó mentál síkra, ott vár rá a Menyország, ahol szeretteivel találkozhat és kedvenc dolgaival foglalkozhat. Majd az egyesülés következik a Felsőbb ÉN-nel, a tapasztalatok feldolgozása, és pihenő után az újabb testetöltés tervezése.

Ha valaki még életében kapcsolatot tudott teremteni a felsőbb Én-jével, és tudomása van ezekről a dolgokról - akkor tudja a halálfélelmét elengedni. És persze, ha egy teljes, életfeladatait megvalósított életet élt, másokat segített és szerették. Sokkal könnyebben hal így meg, s az utolsó érzésével gondolatával ébred az asztrálsíkon egy kis tudatvesztés után... Sőt ez a halál a számára egy születés is egyben, önvalóra ébredés, hazatérés.

Vagyis jól mondod, tisztítani lenne jó még életünkben az asztrál-mentál testeinket, ez pedig nem más, mint hogy mindig érezzük és gondoljuk a lehető legmagasztosabb, legszeretetteljesebb, legörömtelibb érzéseket és gondolatokat. Ami aztán a viselkedésünkben is megmutatkozik. Pl. írjunk és beszéljünk szépen, vitázás, kritizálás, lenyomás helyett emeljünk fel és segítsünk másokat... Segítsük őket is magasztosabb állapotba jutni, az ránk is visszahat.

Hát nem egyszerű a recept? Csak hát a kivitelezése... :DDD