Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
HajduM képe
Budhhanitának válasz!
2010. május 14. péntek, 14:53 | HajduM   Előzmény

Minden elismerésem. Kifejezetten szeretem az olyan embereket, akiknek van véleményük, és bátran kiállnak amellett. Ezért célpontjaim azok, akik egymondatos bölcsességekkel operálnak. Ők valóban zárkózottak és félnek gondolataikat kiadni, mert nyilvánvalóan nincsenek ők rendben sem lelkileg, sem mentálisan. Gyorsan rávilágítok az ilyenek hiányosságaira, a két kézzel általuk szórt egózás pedig felvidít valósággal :DD

Ez az írásod, rendkívüli nyitottságra vall, még ha java részt látszólag rólam is szól, de nyilvánvaló szerintem előtted is, hogy a saját belső világodat tártad elénk.

Az életemnek olyan mélységeiben akarsz vájkálni, amihez egyrészt semmi közöd nincsen, másrészt ahogyan írod is többször, nem ismersz, így tárgyi tudás hiányában sincs alapod rólam beszélni, mármint a személyemről.

A blog témáját egy szó erejéig sem említetted, de ezért én nem fogom azt sírbakolni, hogy de te személyeskedő voltál, és jaj szegény fejemnek (holott én ezzel lettem vádolva és még megfenyegetve kitiltással, vagy effélével).
Alapból sem vagyok egy önsajnáló típus, és a talán-látszat ellenére, egy előre tekintő céltudatos, és megoldás, tehát feladat centrikus ember vagyok.

A témakörök, amiket szerintem kissé csapongóan érintettél, elegendő kérdést vetnek fel, egy több kötetes könyv megírásához. Ettől eltekintek, mert nem vagyok író, csak szeretek írkálni :))

Mivel sok munkád fekszik ebben az írásban, és megtiszteltél az őszinteségeddel, nem fogom kihasználni az írásból kiabáló naivitást.

De azt tudnod kell, vagy szeretném, hogy tudd: Ha ezt az írást nem ezen a fórumon publikálod, hanem mondjuk az én fórumomon, akkor ízekre tépném, mint jegesmedve egy fókát.

De nem akarlak bántani, amúgy sem vagyok haragvó típus, és különben is arra tanítottak, hogy nőket nem illik bántani :))

Ezért csak szembesíteni szeretnélek azokkal a mondataiddal, amelyekre reagálnék, ha bántani akarnálak.

Ajánlom figyelmedbe ezt a mondatcsokrot, tőled!

régmúlt sebein keresztül félni, fájdalmat érezni.
Egységet Istennel.
Mikor saját énképünkről kialakított képünket megcáfolják. Mikor önmagunk előtt lefeszítik az álarcot!
Minden attól függ, benned mi működik.
Csak az fáj, ha az arcunkba vágják, ha valami nem stimmel,
mi van, ha igaza van?
Valahogy mindig a vallás, a hit, a meglátások kerültek előtérbe. Mégis harcoltam, hadakoztam, sérelmeztem, kiakadtam. Sírtam, de hülye itt mindenki, csak én vagyok normális! Valóban? Na, akik itt "mazóznak" valami ilyesmi miatt kerültek ide. Felismerték, változtattniuk kell
Írtad, szeretnél Te egy megvilágosulttal vitatkozni (lehet, nem pontosan idézlek). Jót nevettem. Kérhetek egy popcornt, és egy jegyet?
ezt elhiszem, ezt meg nem. Ezt szeretem, ezt meg nem.
Jó, jó, hogy egyek vagyunk, de mit tegyek, ha ilyen okos vagyok, ő meg ennyire nem. Lelki szinten: szeretlek, ha magamat látom benned, vagy olyat, akire emlékeztetsz. Fogalmam nincs ki is vagy valójában, nem is érdekel. Főleg az nem, mit akarsz, csak szeress engem, tegyél boldoggá!! Hol van itt az igazi egység?

Ahogy itt olvasgatlak, te még ezt éled: gondolkodom, tehát vagyok.

Csak kimarad az érzelem (lélek), és a test. Pedig írtál te is a nagy 3-ról.

nem szeretem dolgoktól (emberektől) egyenesen elzárkózom. Előbb-utóbb mindenkiben meg lehet látni valamit, ami zavar. Mert a zavar bennünk van.
Ugyanazok a hibás elvek, ugyanoda vezetnek. Én nem akarom, hogy a múlt kötelékei rángassanak.
tartsd tiszteletben mások szabad akaratát.
neked is jönnek olyan dolgok, amik földre nyomnak, leomlanak az elme falai egy-kettőre.
Ha a nem szeretem dolgok kerülnek terítékre, jön az elfogadás lecke
Nem szeretem, ha valaki harcol: melyik részem akar kitőrni? Sorolhatnám. Ha magamban rendbe teszem az agresszióm, akkor megélem, nem csak annak a negatív minőségét, hanem felismerem, tulajdonképpen nincs is minősége: az agresszió kell a létfentartáshoz
Ezért "kell" megszeretni.

Nem ismerlek Téged, most amiket írok, így is olvasd el. De az oldalon figyelemmel kísérem az írásaidat. Ezért bennem is kialakult rólad egy kép. Cseppet sem tudom azt mondani, ez tényszerű.

Mindent az elme szintjén akarsz megérteni
de mi van az érzelmi életeddel?
Hatalmas fájdalmat érzek, a felszinenen nyugalom, de ami a mélyben van: sok-sok sérelem, fájdalom, félelem.
ezek a dolgok benned vannak, senki mást nem okolhatsz értük, senkin sincs jogod kiélni.
Minden, amit akartál, teljesült
Félsz megélni az érzéseidet, nincs benned meg a harmónia,
Logikával a szeretetet nem fogod megtapasztalni.
lelked befogadó részével mi van? Nincs harmónia, csak elfolytás.

Agressziód szellemi oka lehet még: hol nem tudod megélni férfi énedet? Hol nem tudsz kiáradni, teremteni?

Volt idő (mai is sokszor), mikor csak az elmémmel voltam jelen. Krikitussá váltam, önteltté, lenéztem a többieket

Te miért harcolsz? Miért jó neked a szellemi harc? Ebből érzed : élsz, sőt, jó kedved lesz, erőt, energiát kapsz belőle. Nem is érdekel a másik, akitől elvettél, hogy az meg kiterült
Jó lenne, ha szeretnének, de úgy, hogy azért tudják, én szebb, jobb,okosabb, különb vagyok?
Mitől nem tudsz megnyugodni? Mi az, ami hajt szüntelen? Mitől menekülsz ennyire?
Testi szinten is jelentkeznek a tünetek: szorul a gyomor, a torok. Remeg a láb, ütne a kéz
Mikor még nem vettem észre, mennyire zárt vagyok, még a szemetet is éjjel vittem le, Te ezt kérdezd meg magadtól: mit akarok magamban elnyomni? Miért félek másoktól, miért akarom őket uralni? Ki uralkodott rajtam, aki ilyen sebet ejtett rajtam?
Mikor nekünk mondanak valamit ugyanígy hallgatjuk. Nem látjuk a másik belvilágát, csak a miénken át tekintünk rá.
Megsérteni is csak úgy lehet minket, ha a még bennünk lévő helyre nem tett dologra tapintanak. Nem látjuk az eredendő szándékot, csak feltételezünk valamit.

Ne a világra borítsd a fájdalmad. Engedd el, amit idáig görcsösen hittél.

Végezetül, összefoglalom, miért is írtam: le akarok szokni a dohányzásról. Rájöttem, nem őszinte a kommunikációm, elfüstölöm magam elől a dolgokat, inkább nem szólok, vagy túlságosan finomkodom, csak meg ne bántsak valakit. Miért? Félelemből: mert akkor sem nem szeret, sem nem fogad el. De ha nem mondom ki mi van bennem, honnan ismernek meg engem? Ráadásul aki vevő, az dolgozik magán, nem sértődik meg örökre meg.
hogy igyekszem őszintén megfogalmazni, a másik tiszteletben tartása mellett a véleményem.
nem értem miért vagy itt, ha mi nem értünk meg? Ha Nem felelünk meg? Miért akarsz provokálni minket? Mi a bajod igazán? Miért harcolsz? Ki bánt? Mi fáj? És legfőbbképpen, mit látsz bennünk, hogy ezt ránk akarod zúdítani?

Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.