Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kirsikka képe
skatulyákból szállongó pillangók
2010. május 13. csütörtök, 18:37 | Kirsikka

...hol írtam, hogy nem tetszik amit a könyvekben olvasok? Az említett könyv, amit a barátnőm teljesen másképp élt meg, egy szépirodalmi mű, nem ezoterikus agytágító... Ha megnézel újra egy-egy filmet, pl azt gondolod: "mit ettem én ezen akkoriban?" vagy "hogyhogy nem vettem észre, hogy..." ez volt a kiinduló pont.

A báb-pillangó dologgal kapcsolatban: Van egy újra meg újra felbukkanó jelenet a családban: valaki nagyon lefogyott, -mellesleg vega is volt- és bár évek óta szemlátomást jól van, a mai napig első kérdés, ha meglátják a rokonok, hogy "eszel te rendesen?" meg persze röpködnek a "kérsz egy kis legelnivalót?"-jellegű viccnek szánt figyelmetlenségek, hiába eszik húst az orruk előtt, és rendben van kilóilag is, nem bírnak továbblépni. Ez nyilván egy szélsőséges példa, tudattalan emberek megnyilvánulása, de úgy érzem nagyon mélyen gyökerezik bennünk ez a fajta hozzáállás. De Mello ezt úgy fogalmazta meg:
"Elnézést, nem önnel foglalkozom, hanem az önről kialakított elképzelésemmel" :D
Szóval ez az alap. Erre jön a tudatosodás folyamata, amikor megengeded a másiknak a változást. Nemcsak felszisszensz, hogy 'sszülye, aztán pá. Kedves M, te alapjáraton abből indulsz ki, hogy mindenki örömmel figyeli, hogy hogy lesz pillangó a hernyóból, pedig korántsem olyan természetes...

Skatulya=elvárás? ...mikor már van valamilyen tapasztalatod a másikról, akkor legközelebb ahhoz viszonyulsz. Eddig oké, de egyáltalán nem mindenki frissíti az infót újabb és újabb helyzetekkor...

A kérdésem az volt, hogy mennyiben vagyunk nyitottak egymásra a sokadik alkalommal is? Felfedezzük-e az itteni vitákban a saját szemellenzőinket?
...Talán a kellemes csalódás a figyelmeztetés, hogy megint skatulyáztunk, pedig ez már pillangó :) ...de minimum báb, és már nem hernyó :D