Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Napszikra Stúdió Bp. képe
Gyermekként még nyitva? ...
2009. január 25. vasárnap, 18:06 | Napszikra Stúdió Bp.   Előzmény

Igen emlékezetes az élmény, ami itt felmerült, talán mindenki eljátszott ezzel gyermekkorában, ahogy az is érdekes, mitől nem megy később már "úgy"... - mert tény, hogy nehezebb "bemenni" - és kijönni is, sőt , tényleg, már ijesztő rosszullét is lehet belőle...

Mi is lett a végkövetkeztetés a rosszullét kapcsán? - szóval hogy mára, mi állt össze 20 év múlva?

Gyermekként még nyitva van bennünk sok olyan energiapont, amit idővel szépen bezárunk, beszennyezünk, hiszen kivédhetetlen, hogy az öröklött "készeltünk"-ön túl, ne rakódjanak ránk neveltetési, családi szokásokból, mindenféle szocializált élményeinkből (sokszor tudatalatt) továbbemelt dolgok, élmények, mindenféle behatások, napjában milliónyi... - és még ezekhez jönnek a saját konklúziók, befixált saját igények, ideák, tanult dolgok, rögzítések, tehát annyi mindenből vagyunk összegyúrva - hogy nem csoda.. - azt sem tudjuk, ki ez az izé, a valaki, aki az ÉN lennék? :O)

- idővel mer nem tudunk, vagy scak nagyon nehezen lehet átlépni abba a fura "tekintet" síkba, a tükörképen keresztül a lélek mélyére, (naja, ha a szem a lélek tükre...) - a test nélküli ÉN-be, ami talán gyermekkorban még a VALÓDI, vagyis legnyersebb, eredendő valakihez vezetett "át".. - aki még jóval tisztább volt, szó szerint és képletesen is...
Ha abból indulunk ki, hogy testileg, már a prenatalis időszakban (születés előtt) is, a magzat is mindent felvesz abból, ami kint és így, de vele is, bent is történik, hát, nagy kérdés, hogy ki is az a "valaki" - aki akkor még tiszta lapnak számíthat ... :O)

Az is kérdés, hogy az első lélegzettel, (lélek-zettel?) ami kinek-kinek hite szerint, de az első LÉLEK jelenléte, a pneuma, a "belelehelte a lelkét" isteni állapot is egyben - akkor ott és úgy, a saját LÉLEK- JELEN-LÉTÜNK? Vajon kik vagyunk akkor még? MErt a genetikai kódjaink már szüleinktől beépültek, a szemönk, fülünk, már olyan , mint a mamáé- papáé, csak még nem látszanak, és még nem dolgoznak aktívan.. - és a jellegünk, jellemünk? Lehet, hogy genetikusan már abból is jelen van egy "adag" vegyesség - de már úgy összefonva, hogy a szülők sem tudnák, melyik milyenségük kitől is került belénk...

Most úgy gondolom, a hangsúly mégsem ezen van leginkább...- bár, alapként sokmindent tartalmaz, de a ráépülő szakasz már beszédesebb lehet... - tehát jól használható - vagyis a felnőtté válással egyidőben, a megoldás lehetősége, a folyamatos TUDATOS megfigyelés, lekövetés, oknyomozás lehet az, ami válaszainkat és további kérdéseinket kioldja.

Hiszen ha nem a sodródás, a bármikori állapottal lebegés csak úgy az életünk, hanem a tudatos döntések és választások rengeteg sora, a saját őszinte reakciónk magunkra, a lelki és szellemi, egyben fizikai tükör használata, ami mindig kéznél van, megmutatja (hiszen egymásba érnek síkjaink, minden rétegünk kihat a többire is) - nem veszhetünk el a "senki" állapotában..

MErt ez és így, lehetőséget teremt arra, hogy ne kívülről, elvárásokból, mások szerint kapjunk információt, hanem a behatások lecsapódásait magunkban megvizsgáluk, hogy ezeket naponta szelektáljuk, kidobjuk, megtisztítsuk, tovább éltessük stb.. - így egy olyan készlettel gazdálkodjunk, amihez már saját közünk van. MERT A MIÉNK! - hurrá... - talán... - már jobban a miénk...

Ez nagy biztonságot és stabilitást jelenthet, ami viszont komoly munka egyben, mert a fegyelem és figyelem párosítása, ami együtt jár a tanulás és tanítás metodusával is - talán egy életre lekötheti bolyongó kis énünk kapacitásait... :O) - és akkor fejlődünk, megrétünk, lépünk, megélünk - és nem szorongunk, depizünk, sírunk és fájunk...

(A tanulás - tanítás is egy körreflexió, mert másokban is "megmártózni", empatikusan jelen lenni, érdemben kommunikálni - megint óriási önismereti anyagot rejt, oda-vissza, mindenkinek.)

Tehát? - a felvetett alapcikkben felsorolt kérdésekre vannak válaszok... - mindenkinek lehetnek saját válaszai - csak jól becsomagoltuk őket megannyi év alatt... - és a feladat most éppen az lehet, hogy lefejtsük, mint a hagyma héját, a látszatokat és a nem tudatos "szokásokat" magunkról - legmélyebb önmagunk felfedezhetősége érdekében...
(Honlapomon írok még bővebben is a módszerről, amivel most ezen dolgozom... )

Mindenkinek sok sikert és jó munkát kívánok! - ha már itt vagyunk, ezen a Földön, itt és most? Talán hozzá kell fognunk a tisztogatáshoz... - egyensúlyaink megismeréséhez, szelektív halmazaink átvilágításához... - Lehet ez véletlen? :O)) - ha, már egyébként emberként működünk?

Üdv: P.Ildikó MST