Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Anitának
2010. május 09. vasárnap, 16:49 | Éva.   Előzmény

Nagyon bölcseket írsz Anita,tényleg. Figyelemreméltó.
Mégis egy két dolgot én másképp látok,és megosztanám veled,
mert tisztelem a véleményed a dolgokról.

>Próbáld meg így: Az Egód szalad az igazság, az út után.<
Szerintem nem az ego az amiről beszélsz.
Az ember borzasztó összetett létező.Áthatja őt minden,amivel rendelkezik,csak hol ez dominál hol az.
Ez épp attól függ,hogy mennyire Önmaga,vagy épp mennyire veszítette el Önmagát.

Szerintem az ember azért van pont itt/ a Földön/ ,mert igenis,hogy a megismerés a dolga,és az ezen keresztüli fejlődés,és teljesen jogos,hogy az embert ez hajtja,mert ezért van itt./meg még sok másért,
de mindenképpen tanulnia,tapasztalnia kell,ez pedig csak a megismerésen keresztül lehetséges /

Én nagyon nagyra tartom Madáchot,az Ember Tragédiája miatt.Felismert valami nagyon nagyot,pontosan ez az ember dolga. NEM AZ EGO HAJTJA,EZ UGYANÚGY ISTENI FELADATA AZ EMBERNEK,MINT VALAMIKOR A VISSZATÉRÉS ISTENHEZ.

Szerintem Isten a legmagasabb szinten rajtunk keresztül tapasztalja a létezést
.Nem engedetlenségből zuhantunk le igazából,hanem ez a dolgok rendje,a megnyilvánulás,amikor Isten megnyilvánul és így tapasztalja a létet.
Ez az ember sorsa,ez az ami determinált szerintem ,mert így működik a világ /Isten/:kiárad,aztán vissza-
húzódik Önmagába .És ez így megy Örökösen ciklusosan.
Én ENNEK tudom be ezt az örökös TAPASZTALÁS UTÁNI vágyat magamban és NEM AZ AZ EGO-nak.
Semmiesetre sem !!!
Egyébként is úgy veszem észre hozzászólásokban/nem rólad van szó/ mintha az ego valami mumus lenne.Bármi felmerül negatív értelemben,az rögtön az ego.Mintha más ok nem is létezne.

Az ember akkor juthat el odáig,hogy már nem hajtja ez a megismerés utáni vágy,és kilépne a szanszárából,mert már nincs mit tanulnia és visszatérhet végre Istenhez.
Nem tudom ,hogy ehhez hány létesülés,hány élet kell,de amikor még az ember útkereső,bármit is csinál az életében,tehát cselekvő,akkor biztos ,hogy abban az életben még nem jut el a Megvilágosodásig.
Annak is útja van,nagyon komoly megvalósítás illetve FELSZÁMOLÁS ,a nem tevés,nem cselekvés,a mindenről lemondás,mert már semmi értelme,tudomást sem vesz a külvilágról,mert már lebontott magáról mindent,ami ehhez a világhoz kötné./na itt kell az egot felszámolni,legelső lépésként,de addig igenis az emberi léthez szükség van rá/

Nem akarom ezt ragozni,utána lehet járni,hogyan van ez a folyamat.Nagyon szépen le vannak ezek írva,
nem csak elméletileg,hanem tényleg MEGVILÁGOSODOTTAK tapasztalatai,és itt minden erről szóló tanítás UGYANAZT mondja.Érdekes módon,mert sehol nem találtam más témákban ekkora összhangot,hogy mindenki ugyanazt mondta volna el.

Még az egoról.
Szerintem amíg az ember éli az életét és ebben a megnyilvánulásban van,addig szükség van az egora.
Semmi esetre sem kell felszámolni,hanem a magunk szolgálatába kell állítani,mégpedig belátás által.
Ha én biztos vagyok az utamban,a törekvésembe, mert már beláttam hogy az az enyém,akkor belátással rávehetem az egot,hogy ne lázongjon,hanem támogasson ebben./ez nem fikció,ebben az esetben ezt tapasztalatból írom/
Ehhez nagyon sok minden kell,nagyon erős hit,az abban való akarat,elfogadás,odaadás,és főleg az a cél,amiben ennyire hisz az ember,hogy akár alá is tudja magát rendelni annak.
Ez aztán totálisan az ego ellen megy,mégis hogy lehet hogy az ego ezt hagyja?

Csak azért időztem ennyit az ego védelmében,mert mindig azt mondjuk,persze az ego.
Ezzel gyakorlatilag mentesítjük magunkat valami alól,és az egora fogjuk.Az ego nem ilyen ,meg olyan,nem elkülönült részünk,és pontosan olyan amilyen mi akkor vagyunk.
Semminek sem ő az oka,hanem MI MAGUNK ,úgy összességében.Ebbe minden benne van,a test ,lélek szellem,még maga az Önvaló is,csak még nem ismertük fel./tudjuk,hogy valahol mélyen ott van,csak még megismerés szinten nincs./
Mint ahogy azt sem ismerjük fel,hogy nincs másik, rajtunk kívül álló dolog,heteron ,objektum, ő is én vagyok ,mert minden ami van az Én Vagyok,Én Önmagam. Ezt az ember nagyon szépen tudja elméletben,de borzasztó ritka pillanat az amikor igazi egység élménye van,és ezt meg is tapasztalja.
Azért lovagolok ennyit a megismerésen,tapasztaláson,mert ez visz el majd a végső megoldáshoz.
Ezt nem az ego generálja.Van egyfajta létszomj,de szerintem EZ IS ISTENI FELADAT /amit fentebb már írtam ,hogy Isten rajtunk keresztül tapasztal / ahogy A VISSZATÉRÉS is hozzá.

Ezek az első két mondatodról a gondolataim,és ez így menne végig.
Úgyhogy ha van kedved,szép apránként majd folytatom.
A kedvet arra értem,hogy érdekel és reflektálsz rá.
Persze ez mindenkinek szól,akit érdekel ez a fajta gondolkodás.

Szép napot! Éva