Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Sziasztok
2010. május 06. csütörtök, 23:05 | Nicsu01

Sok érdekes dolgot írtatok!
Én pusztán csak haladok, elindult egy folyamat amit szeretnék jobban megismerni. Változom, érzem magamon, miközben az élet próbál visszarántani azok közé a szerepek közé amit elvárnak.
Sok helyen feszegetitek ezeket a témákat. Én csak szeretném megismerni magam, mert bevallom, hogy egy nagy játéknak tekintem az életet. Éppen milyen szerephez van kedvem abba bujok bele, amint meguntam, eldobom, és jön a következő. Mintha egy álarcba bújnék bele, amit követ egy másik!
Mindeközben azt már felismertem, hogy mindegyik "álarcban" van egy kicsi abból az emberből aki tényleg vagyok, a többi pedig szerepjáték, mert éppen azt várják el.
Pont ezért probálok meditálni elmélyülni, hogy felismerjem, miért teszem ezt, de nem jön össze! Mindig elnevetem az egészet! Egyszerűen nem megy!
Kaptam egy barátomtól egy tanácsot, hogy probáljam meg. Üljek a tükör elé és vizsgáljam meg magam alaposan és írjam le mi nem tetszik magamon, mit nem szeretek és mit szeretek magamon. Ugyanezt írjam le a jó és a rossz tulajdonságaimról. Gyakoroljam a tükör előtt, hogy szeretem magam.
Hát leültem a tükör elé, és nem tudtam olyan dolgot írni amit nem szeretek magamon. Hibát persze, hogy találtam, nem vagyok tökéletes, de pont ezeket a hibákat szerettem a legjobban! A tulajdonságaimról írt lista, érdekes lett. Nem tudok jó tulajdonságot mondani magamról, hiába erőltettem, nem ment. Rossz tulajdonság, hát az volt tucatjával (mindig mindenhonnan elkések, stb, amit mások általában a szememre vetnek), de én ezen nem tudok változtani, mert hozzám tartoznak, és ha akarnék is, sem tudom ezeket megváltoztatni, már probáltam, de nem ment. Ilyen vagyok.
A végén jókat nevetgéltem a tükör előtt! Így szeretem magam, ahogy vagyok!
Ezután megkérdeztem tőle ennek egyébként mi lett volna az értelme, mert nem tudok rájönni. Ő pedig nem hitte el, hogy mindent szeretek magamon, és ezeket a hibákat amiket leírtam nem akarom megváltoztatni. De nem akarom, mert én vagyok és pont ezektől a "rossz" tulajdonságoktól, hibáktól vagyok egyedi, pont ezek különböztetnek meg másoktól. Vagyis így érzem én.
Hát elég zürkatyvasz lett, de próbálom megfejteni az egészet, ami zajlik bennem. Azt hiszem tudnom kellene lenyugodni, kikapcsolni, meditálni!
Egyébként én tudom érzem hogy van Isten. Nem járok templomba, mert tiszta képmutatás az egész! Az egész arról szól, hogy bemutassuk magunk a világ előtt, és nem arról, hogy megtisztuljunk. Lehet hogy hiba, nem bírtam végigolvasni a bibliát! Én tapasztaltam az életben, hogyha másnak rosszat akartam, rosszat kívántam, azzal a saját fejemre zudítottam minden rosszt, ott kaptam meg ahol a legjobban fájt! Viszont ha nekem okozott valaki rosszat, jogtalanul bántott, megalázott, és mindezt én visszavágás nélkül türtem, és biztam abban, hogy Isten majd megbünteti, visszaadja helyettem, kis idő elteltével bizony meg is kapta a büntetését, mégpedig ott ahol neki a legjobban fájt!
Szóval tanulom azt hogy nem bántok meg mást, mégha jogosnak is érezném, nem teszem, mert én nem látom át, mi a helyes! Mert valaki ezt úgyis elrendezi, az egyensúlyt mindig helyreállítja!
Persze ezt szép elmondani, néha nem jön össze (elragad az indulat!)!
Sokszor megérzek dolgokat, nem tudom miért! Miért kell megéreznem? Régebben amikor álmodtam, képeket láttam, helyzeteket, mondatokról álmodtam, és amikor később találkoztam pont azzal, rájöttem hogy erről én már álmodtam! Szeretném megfejteni, ha lehet egyáltalán! Vagy rájönni a miértre.
Nem értem ezeket, és kicsit ijedezem tőle.