Hogy vagy Istennel?

Köszönöm a gondolatébresztőt. "Jól értem, hogy azért vágysz egy halálközeli élményre, mert akkor végre tisztán láthatnád az életedet??"
Valamelyest igen. Tenni nem akarok érte, de ha "véletlenül" jönne csak 1 lassú, és észnél lennék, és felépülnék utána , stb..., akkor igen. De nagy fokú kiváncsiság is benne van. Meg egy csipet lustaság. Más talán nincs.

Ez a másik út valahogy nem esik kézre. Konkrétan nem is volt rajta a nyitott pontok listáján, amire rá kellene gyúrni. Talán olyan elérhetetlennek tűnik lenni. Vagy gyáva vagyok hozzá. Vagy csak lusta, esetleg türelmetlen. Ha egy külső esemény nyitja fel a szememet, akkor a hosszú tanulási folyamatot is megúszom. Pl.: nem is kerestem még utána - még itt a honlapon sem, hogy miként lehet elsajátítani. Pedig már fokozottabban érdekel a téma. (A megfogalmazásból úgy értelmezem, hogy elsajátítható; érdemes energiát fektetni bele.) Ha nem találnék útmutatást - vagy ha találok akkor is?, utána kérdezek a hogyannak és mikéntnek.

Nem keresem a halált - szándékosan semmiképp. Jó itt lenni, sőt még javítani akarok életemen több helyen. Ha megkérdeznének, akkor azt mondanám, még maradok, még nem végeztem itt.