Mennyire vagy elégedett a 2009-es éveddel?

Szia Hermess!

Jogunk van érezni. Jogunk van azt érezni, ami aktuálisan megszületik bennünk.

Ami belőled fakadó érzés, azt úgy gondolom, meg kéne élned - mindig.
Jó, nem feltétlenül rázúditva pl. a haragunkat a tisztességtelen eladóra, de ahogy bölcsen irod, legalább magadban regisztrálva,tudatositva, hogy "igen, most irtó dühös vagyok" - ezáltal hagyod a dühödet élni.
Ezt jelenti nekem egy érzés átélése. Igy már nem lesz elfojtás belőle.

Azt, hogy mennyire intenziven mersz átélni egy érzést, az a magadhoz való őszinteségeden múlik.
Szerintem, minden érzést úgy kellene átélni, ahogy épp jön. Intenziven vagy langyosan, ahogy jön.

Azt már szabályozhatjuk, hogy HOGYAN és mennyit fejezünk ki ebből a külvilágnak?
Rengeteg irodalom szól már erről (NLP, agressziómentes kommunikáció, énközlés, stb).
Én az énközlést szeretem.
A külvilágban nem annyira, de otthon mindig ki is mondom, hogy "most nagyon felbosszantottál és rettentően haragszom rád". Van hogy indulattal jön, van , hogy anélkül.

Furcsa, de manapság már egyáltalán nem szempont nekem az, hogy a megnyilvánulásaimból mit tanul vagy tanul-e a másik? Ez ugy látszik lekopott rólam. Úgy érzem, ez nem az én felelősségem vagy jogom, nem ezzel kell nekem törődnöm!

Mások felőli negativitásnál elég határozott lettem. Ha megtehetem, azonnal kilépek az ilyen helyzetekből, félbeszakitom (udvariasan) a beszélgetést és sürgősen elmegyek onnan vagy oda sem megyek. A szeretett rokonaimmal éppúgy ezt csinálom, mint bárki mással, aki irritál, fáraszt, terhel, értelmetlenül fecseg, felszines, untat stb. Persze utána megnézem magamban, mi is volt bennem a "zavar".....energia hiányomból is fakadhat, meg másból is.
És igen, van negativitás, amit muszáj megélnünk.....

"Tiszta lappal és változatlan szeretettel" én nem tudok minden kapcsolatban megmaradni.
Ha azt látom, hogy ismételt erőfeszitések ellenére sincs esély a javulásra, akkor megszakitom a kapcsolatot. Szerintem, nem is lehet és nem is kell azon erölködni, hogy tiszta lappal és változatlan szeretettel viszonyuljunk terhessé vált kapcsolatokhoz! (Elfogadással azonban igen.)
Ez inkább egy hamis elvárás magunk felé és a többiek felé is.