Volt már spirituális élményed?

Van itt egy érdekes billenőpont, amiről már többször írtam, próbálom körbetapogatni, de amit még magam sem érzékelek pontosan, hol a határa.

1. Hogy mikor engedjek be magamba egy érzést, adjam hozzá azt ami belőlem fakad, majd adjam ki magamból, hogy ne legyen elfojtás belőle?

Ez lehet egy belső önismereti munka is, amikor igenis át kell élnem, ami kívülről jön, hogy jobban kiszedhessem azt, ami bennem van.

Lehet ítélkezés is, amiben a hiba ott szokott lenni, hogy a személyt minősítem és nem a cselekedetét, vagyis a kettő összemosódik (gyereknevelésben igen kártékony tud lenni).

Továbbá felmerül egy etikai kérdés, hogy mennyire van jogom a saját szemetemet, agressziómat/depressziómat a másik nyakába borítani. Van úgy, hogy ebből a másik is tanulhat, de lehet úgy, hogy teljesen öncélú.

2. Illetve, mikor vagy milyen határvonal után ne engedjem be magamnak a kívülről jövő negatív rezgést? Mert nagatív asszociációkba, rezgésbe, spirálba, energiahiányos állapotba visz - lehúz. Ha gyakran kapom és engedem meg a reakciót, rá- vagy visszaszokik az asztráltest a rezgésre.

Itt szokott jönni az önismereti lecke, hogy ha rárezgek belülről, akkor van vele dolgom és nem kerülhetem el. De nyilván van egy átmeneti szakasz, amikor nagyjából már kiszedtem magamból, és nem szerencsés a külső befolyást hagyni belülről újra elhatalmasodni, a korábbi megszokott módon.

Ezen kívül fennállhat egy természetes ciklusból, vagy bármi más eseti okból fakadó elgyengültebb energiaállapot, amikor hajlamos vagyok beszedni, de nem szerencsés, mert még lejjebb kerülhetek.

Nyilván az lenne már a jó szint, amikor már annyira nincs bennem ilyesmi, hogy "tárgyilagosan" / tudatosan figyelve megengedném magamnak átélni, de nem belevonódni... majd érintettség nélkül tükrözni, vagy konfliktust vállalni. Minősítés nélkül, ahogyan írod.

Ami azt jelentené, hogy tiszta lappal és változatlan szeretettel tudok egy kapcsolatban maradni, akármilyen galádságot követett el velem szemben valaki, akár szándékosan, akár tudatlanul. Ehhez látnom kell az Ő, és a kapcsolat értékeit is, ahogyan Mello írja.

Ha le akarok szokni az ítélkezésről, akkor valószínűleg mind a két stáción végig kell mennem (vagy annak rajtam:), és a billenőponton is át kell esni, vagyis valahová ki kell tűzni azt - innen kezdve már nem engedem magamat berezegtetni.

Szerintem, ha zsigerből élünk meg egy szituáció kiváltotta érzést, akkor már nem lehet elkerülni a bevonódást, a negatív érzelmi érintettséget. Úgy vélem, ezt csak az érzésen "kívülről" megfigyelve lehet megtenni.

De ez nem jelenti azt, hogy ne dönthetnénk úgy bármilyen szituációból eredő érzéssel kapcsolatban, hogy azt most szenvedélyesen átéljük... (pl. Jézus a kufárokkal, vagy szenvedély az Istenhitben, kreatív alkotásban, vagy akár a szerelemben).

Na, talán most sikerült megfogni a halacskát...:)) Jó lett ez a blog!

PS: Volt egy hasonló című száma az Emerson, Lake & Palmer triónak, tök jó a szövege is: http://www.youtube.com/watch?v=xUAuKf7cofE

Ja, és hasonló címen Shania Twain egészen feldobós: http://www.youtube.com/watch?v=CHEmIVqq3x8&feature=related

Kinek van még kedve ítélkezni?