Ezt nagyon jól láttad Jaguár és elcsipted a lényegét.
Különben szerintem nagyon is erős kapcsolat van az energia hiányos állapot és a bezáródás között.
Feltöltött állapotban képtelenség bezáródni. Én legalábbis soha nem tapasztaltam ezt.
Az maga a kinyiltság állapota, szabadon folyik kifelé a túlcsorduló pozitiv töltet: jókedv, szeretet, kedvesség. Már tudom, ha bezáródom, akkor energia hiányos vagyok illetve forditva, ha lecsökken az energiám, zártabb leszek.
Tényleg jó cikk volt.
Azt gondolom az itélkezésről, amit már többen is érintettek.
A dolgok, emberek , jelenségek megkülönböztetése, az életünk nélkülözhetetlen része.
Ezzel együtt állást is foglalhatunk és dönthetünk, hogy valami kell-e nekünk vagy nem kell?
A kulcs a tárgyilagosság, semleges hozzáállás és a minősités (jó-rossz, ilyen-olyan) nélküliség.
Ha ez meg van, akkor elfogadóak vagyunk, nem itélkezünk.
A dolgok elfogadása azonban nem egyenlő azzal, hogy beakarom-e engedni ezt vagy azt a dolgot/ embert/tapasztalatot az életembe vagy sem? Be is engedhetem, meg ki is zárhatom. Rajtam múlik, szivem joga és akkor még mindig nem itélkeztem.....
Nekem még sokat kell gyakorolnom a tárgyilagos, itélkezés nélküli szemléletmódot...
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Ezt nagyon jól láttad Jaguár és elcsipted a lényegét.
Különben szerintem nagyon is erős kapcsolat van az energia hiányos állapot és a bezáródás között.
Feltöltött állapotban képtelenség bezáródni. Én legalábbis soha nem tapasztaltam ezt.
Az maga a kinyiltság állapota, szabadon folyik kifelé a túlcsorduló pozitiv töltet: jókedv, szeretet, kedvesség. Már tudom, ha bezáródom, akkor energia hiányos vagyok illetve forditva, ha lecsökken az energiám, zártabb leszek.
Tényleg jó cikk volt.
Azt gondolom az itélkezésről, amit már többen is érintettek.
A dolgok, emberek , jelenségek megkülönböztetése, az életünk nélkülözhetetlen része.
Ezzel együtt állást is foglalhatunk és dönthetünk, hogy valami kell-e nekünk vagy nem kell?
A kulcs a tárgyilagosság, semleges hozzáállás és a minősités (jó-rossz, ilyen-olyan) nélküliség.
Ha ez meg van, akkor elfogadóak vagyunk, nem itélkezünk.
A dolgok elfogadása azonban nem egyenlő azzal, hogy beakarom-e engedni ezt vagy azt a dolgot/ embert/tapasztalatot az életembe vagy sem? Be is engedhetem, meg ki is zárhatom. Rajtam múlik, szivem joga és akkor még mindig nem itélkeztem.....
Nekem még sokat kell gyakorolnom a tárgyilagos, itélkezés nélküli szemléletmódot...