Volt már spirituális élményed?

Petyus, amikor abból meríted a biztonságérzetet, amire rászoktál... ha pedig nem teheted, akkor szarul érzed magadat, semmi másban nem tudsz kiteljesedni a megszokott kellék nélkül.

Mondok egy durva példát. Ha megszokod, hogy alkohollal szexelsz, akkor alkohol nélkül nem lesz teljesség érzeted benne, sután, nem magabiztosan érzed magad, hiányzik az oldottság érzete. Ebből átváltani egy lelki közvetlenségbe, ami szintén oldottságot ad - hosszú út.

Mondok nem annyira testközelit, amikor nem tudod a kedvenc szerepedet játszani... Ha pl. valaki rászokott, hogy jól fűzi a szót, bohóckodik és ő a társaság közepe - ha ezt nem teheti, vagy nem vevők a stílusára, rendkívül rosszul fogja érezni magát, mert nem jut figyelemenergiához.

Ha a csajszik nem tudják reggel kisminkelni magukat, ha nem a bejáratott ruhádban vagy - az mind egy kis stresszhelyzet. Volt egy főbérlő nénim, aki naponta egyetlen szál cigarettát szívott el... reggel a vécén. Ha elfogyott a cigije, nem tudott vácére menni. :)

Hajszolt managerek csak úgy tudnak lazítani, ha extrém sportokat űznek, mert csak az egyre erősebb külső ingerek képesek a belső káoszukat leállítani, valami vezérfonálra fűzni a gondolataikat. Szingli, jól kereső, sok testi élvezetet maguknak megengedő csajok (pasik) szerelemről-szerelemre szállnak, mert ha az érzés már nem annyira intenzív, nem olyan szenvedélyes a szex - már nem ad kielégültséget. Kell egy másik partner. De mindig erősebb, és színesebb, és szenvedélyesebb valami kell ugyanannak a szintnek az eléréséhez, ha az inger kívülről jön.

Szóval, az asztráltest hozzászokik egy jellemző ingerből következő rezgéshez, bekonfigurálódik, s ha ezt az "üzemanyagot" nem kapja meg, akkor elégedetlen, bizonytalan, zaklatott, stb. Így hát lehet mondani, minden kívülről szerzett boldogságérzet, minden külső vágy kielégítése valahol függőséget okoz. És valahol mindegyik egy hamis, önbecsapós energiaszerzési módszer, legalább is annyiban, hogy ha megvan a "kellék" - használhatod, játszhatod, akkor alsó körön legalább nem veszít energiát az ember a biztonságérzet hiánya miatt, ha meg teljesül a vágya, akkor kimondottan jól érzi magát ideig-óráig.

Most ezzel nem arra biztatok senkit sem, hogy szenvedélyes érzések nélküli, sótlan, bekorlátozott életet éljen, például, ne merjen szeretni, mert ha otthagyják, fájni fog... Csak tudjuk, hogy mi hogyan működik, mikor van ott az ideje, és mikor kell abbahagyni, ha az már nem visz előre. Ne a farok csóválja a jó közérzetünket. :))

Milyen könnyű is leírni...