Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
türelmet és kitartást igénylő folyamat
2010. április 22. csütörtök, 10:45 | Ramina   Előzmény

Valahogy úgy tűnik nekem, hogy az önismereti úton járók - beleértve magamat is - gyakran beleesnek abba a hibába, hogy a belső fejlődést gyorsabbnak hiszik, illetve olyan hamis elvárásuk van, hogy annak igenis gyorsabbnak kéne lennie, mint amilyen.

Ahogy járom ezt az utat és mélyülök a dolgokban, úgy válik egyre világosabbá számomra, hogy ez egy sokkal több türelmet és kitartást igénylő folyamat, amelyben kettőt lépünk előre és olykor hármat hátra. Amelyben ciklusokban, ha úgy tetszik, hullámokban érkeznek a feladatok és oldódások.
Ráadásul úgy gondolom, mindenki egyéni élettervéhez és belső természetéhez is igazodik a fejlődés "gyorsasága".
Az is meggyőződésem, hogy ezeket a dolgokat nem lehet siettetni.
Lehetséges, hogy a Vizöntőkor intenziv, akár 2-3 életet is egybefoglaló, változási lehetőségeket tartogat, de többet aligha.
Nem hiszem, hogy az önmegvalósitók túlnyomó többsége (ha csak őket vesszük) olyan szinten tartana, hogy ebből rögtön látványos nagy fejlődések és boldogságok születnének.

Konkrétan azt gondolom, hogy még nagyon az út elején járunk majd' mindannyian.

Ami szenvedéssel, krizissel,fájdalommal, problémával szembesülünk a mindennapi életben,önmagunk működésével és másokkal - különösképpen a közelállókkal - lévő kapcsolatainkban, stb az mind azt jelzi, hogy még sok a tisztogatnivaló, sok a belső akadályunk ahhoz, hogy a boldogabb pillanatokból legyen a több (mint amit irtál, hogy már ennek kéne lennie).

Ez részemről abszolut nem pesszimizmus, inkább realitás, ez a fejlődés menete.
Az élet célja nem a szenvedés, de nekünk emberi lényeknek, ez az egyik - bár nem tudatosan használt - eszköz arra, hogy tanuljunk. Lehetne az öröm által is tanulni, de erre még kevesen képesek. Egyszerűen még a nagy többség nem tart ott.

Viszont, amikor eltudok távolodni egy picikét a Raminától és az ő hétköznapi életétől és felülről - mint egy idegent - perspektivában tudom látni őt, akkor érzem a változást, érzem a haladás, mégha mégoly kicsi is......
Ilyen az is, amikor felfedezem, hogy mennyivel őszintébben és hitelesebben élek, mint régebben. EZ a csodálatos nekem!

Figyelnünk kéne arra, hogy soha ne másokhoz vagy spirituális igazságokhoz képest nézzük a saját fejlődésünket, hanem csakis önmagunkhoz képest.
Mondjuk, milyen voltam, hogy reagáltam 10 évvel ezelőtt, 1 éve, 1 hónapja?
Ez reálisabb képet ad szerintem mindenkori önmagunkról.