Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kavics22 képe
Szia Szeges ! Nem is olyan régen megkérdezték tőlem, ha újra
2010. április 22. csütörtök, 9:07 | Kavics22   Előzmény

Szia Szeges !

Nem is olyan régen megkérdezték tőlem, ha újra élhetném az életem, mit tennék másként. Alaposan elgondolkodtam rajta és azt mondtam, semmit a világon. Ami történt eddig és még történni fog velem, értem van és nem ellenem. Igaz, még sok mindent ellenségként kezelek, hadat üzenek, de ennek is oka van, mint mindennek a világon. Ennyire vagyok képes, tudomásul kell vennem a határaimat, de ez nem azt jelenti, hogy karba tett kézzel kell ülnöm és várnom a következő történést az életemben.
Ha úgy vesszük, igen, mindennek ideje van, miért ne lehetne akkor ideje annak, hogy saját fejlődésem ne csak a véletlenre bízzam, hanem tudatosan tegyek is érte ?!

Mi végre hát akkor, hogy embernek születtünk ? Eljutottunk erre a szintre, már nem kövek vagyunk a tengerparton, amelyek ki vannak szolgáltatva az elemeknek. Miért kellene hát nekünk is kiszolgáltatottan sodródni az áramlatokkal. Persze, nem kell nekifeszülni a hurrikánnak, meddő harc, de meg kell és meg lehet találni önmagunk gyorsabb fejlődésének az útját úgy, hogy végül azt mondjuk, EZ AZ, az éppen nekem való, a rám szabott úton járok, ahol több a jó, az öröm, mint a csalódás. Igen, a csalódások adják meg a lendületet, de az öröm, a szeretet, a kiteljesedés érzése az, amiért nem adjuk fel.
Ezek csak érzések a részemről, nem tapasztalások, vagyis inkább úgy írnám, nagyon kevés benne a tapasztalás.

"Végtelennek tűnő időszakok a rosszban és néhány gyorsan elszálló felejthetetlen, gyönyörű pillanat és az ember máris azt mondja: ezért megérte."

Megragadott ez a mondatod, még akkor is ha pozitívan zártad a végét. Mintha az érzékeltetnéd, hogy sokkal több a rossz az életünkben, ezt el kell fogadnunk, ez így van jól, próbáljuk meg kompenzálni azzal a pár ritka, csodálatos pillanattal, ami megadatik. Nem lehetne fordítva ? Nem az lenne fejlődésünk természetes folyamata, hogy minél több szépséget és jót lássunk meg magunk körül, önmagunkban ?

A szelíd utat választottad, vagy inkább azt írnám, erre tanítottak meg a küzdelmeid. Bennük van az önmagaddal és a külvilággal való megbékélés, de egy kis csalódottság is.:) Egy biztos, engem végtelen nyugalommal töltenek el, köszönöm.

Ui.: Igen, olvastam, hogy a tökéletesben nem létezik unalom, az egykedvűség csak látszat. De sajnos, csak olvastam...........

Szeretettel: Ibolya