Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
szeges képe
Igen, kedves Ibolya, értem amit írsz és szívből kívánom, hogy
2010. április 20. kedd, 15:50 | szeges   Előzmény

Igen, kedves Ibolya, értem amit írsz és szívből kívánom, hogy "legyen a Te hited szerint".

Csak arra szerettem volna rámutatni, lehet hogy itt van előttünk, amit olyan sokan keresünk, de nem mindig vesszük észre, talán pont azért, mert az elme elcsendesítése helyett állandó háborúkat vívunk önmagunkkal valamiért, amit nem ismerünk, inkább csak sejtünk valahol mélyen, vagy hallottunk felőle valakitől.
Aztán elkezdünk vágyódni utána, meg akarjuk ismerni közelebbről azt, amit eddig csak néhány embernek sikerült, legalábbis azt állítják róluk.

Önmagadat keresed, próbatételek elé állítod magad, "újra és újra megméred és megméretteted magad" csak hogy megtaláld önmagad? Az egyensúlyért és a fejlődésért? Hmm..
De mit is keresünk magunkban tulajdonképpen? A mindent megértő és felfogó tökéletes embert? S ha megtalálnánk? "Emberek" maradnánk akkor is?
És vajon hol húzódnak a határvonalak az állítólagos fejlődés lépcsőfokai között? Van-e egyáltalán lépcső?

A legtöbb ember az öröm és a szeretet érzését keresi a világban és a misztériumok között.
Száz "iskola" tanítja, hogy merre menj, mire vigyázz, mit ne tégy meg stb., s bár csak kevesen de mondják azt is, hogy ne tégy semmit, csak nézz körül és láss.

Egy nagyon-nagyon egyszerű ember azt mondta nekem egyszer: Ha egy kisgyerek rád nevet, Isten nevet rád, ha édesanyád megsimogat, Isten keze simogat, s ha a kedvesed megölel Isten ölel magához. Ez az élet, ez a szeretet, ez Isten. És az Isten ott van bennünk és körülöttünk mindenhol a természetben, a világban, csak észre kell vennünk...

Megkérdezte tőlem: hallom-e a madarak énekét? Persze hogy hallom, válaszoltam neki.
Másnap leteszteltem magam, kimentem az udvarunkba, és akkor döbbentem rá, hogy csak akkor hallom meg őket, és csakis akkor, amikor nem "jár" az agyam.

Nagy örömet szereztél nekem, ha valóban vártad az írásomat. Egyébként magam is jobban szeretem a vörösbort, ha néha a pohárhoz nyúlok.

Szeretettel: J