Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
szeges képe
Ki tudhatná, Kavics...
2010. április 20. kedd, 11:39 | szeges   Előzmény

"Vajon ha sikerülne megtisztítanom önmagam az elvárásoktól, szerepjátékoktól, megfelelési kényszertől és még sorolhatnám, rálelhetnék az egyetlen igazi énemre ?"

Ki tudhatná? Lehet. De szerintem akkor már nem élsz, legalábbis földi/emberi értelemben nem. Addigra eggyé válsz a természettel, vagy Istennel, ahogy tetszik.
Ha a halál után nincs semmi, akkor mivégre a nagy igyekezet? Ha pedig van, akkor majd úgyis megtudjuk, hogy hogyan tovább.

Ami a földi életünket illeti, nem hiszek abban, hogy itteni feladatunk lenne olyan rejtvények megfejtése, melyekre nem kaptunk felhatalmazást, megbízást.
Kicsit arra hasonlít, mint amikor a kisgyerek tűvé teszi a lakást csak azért, hogy kicsit előbb megpillantsa az elrejtett karácsonyi ajándékokat. Ha sikerül neki, talán örül egy pillanatig, de pont a lényeget veszíti el ezáltal tudattalanul, a karácsonyi meglepetés örömét.
Ráadásként a felfedezés egyben színjátszásra is készteti, hiszen az ünnepen el kell titkolnia, hogy ő már tudja...

Ezen a fórumon talán szentségtörésnek tűnhet, de az egész emelkedett tudatállapot keresést az ego újabb és újabb kísérletének tartom arra, hogy valamilyen formában a többi fölé emelje magát, közben pedig az esendőt még esendőbbé teszi, az őszintét színjátszásra kényszeríti, csak hogy megfeleljen egy "magasabb szintű" elvárásnak.
Ha ez sikerül, kicsit megnyugszik, aztán talál magánál "emelkedettebbet" és annak is a nyomába ered.
Tulajdonképpen ugyanazt teszi mint amit az "anyagi világban" művel, csak itt azt sugallja, hogy spirituális szinten, és fennhatóságán kívül történnek az események.

Adja Isten,hogy ne legyen igazam, és néhány éven belül hemzsegjenek a földön a Platónok, Buddhák és a Jézusok. Önjelöltek akadnak szép számmal...

Itt lent, a köznapi életben is javítgathatjuk hibáinkat, segíthetünk is egymáson, ha tudunk, s ha kicsit emelkedettebb hangulatra vágyunk, akkor megiszunk néhány sört, szerelmeskedünk egy jót, vagy éppen csak kiülünk a kertbe, vagy egy parkba és gyönyörködünk a természet rügy- és virágfakasztó szépségében vagy a madarak csodálatos énekében.

Nem lehet, hogy "csak" ezért vagyunk itt? Hogy ez az igazi énünk?

Üdv: J