Szerinted létezik Isten?

Lehet, hogy azt a minőséget nem fogadtam el magamban sem, amin nevetek, de attól még az emberrel, akivel a számomra nevetséges dolog történik én egységet érzek, és nem elkülönülést. Azt érzem, hogy az a dolog velem is megtörténhetne, én is hasonlóan érezném magam, vagy hasonlóan reagálnék, mint az "áldozat".
Így értettem az egységet.
Pont, hogy látom magamban is a "nevetségesen szánalmas dolgot".
Hogy a lelkem szabadul-e fel, vagy az egom azt nem tudom, de akkor ott mindegy is.