Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kavics22 képe
Most egy kicsit eltérünk a témától, de némi szándékosság is
2010. április 20. kedd, 8:23 | Kavics22   Előzmény

Most egy kicsit eltérünk a témától, de némi szándékosság is van benne a részemről.

"Mikor önmagunkká válunk, akkor pontosan tudjuk mikor mire van szükség, egyszerűen érezzük, mikor kell -nem lehajolni, hanem- adni, és mikor nem."

Lehet, hogy ezt azon a szinten érezzük, erről nem tudok nyilatkozni, az viszont, aki "alattad" van és fejlődni szeretne, nem mindig érti a nem reagálást, ezt személyesen tapasztalom. Bizonyára így kell ennek lennie, hogy magam jöjjek rá a miértekre, a saját tapasztalataim által fejlődjek. Aki jóval előrébb van az úton, azt nem ugyanazok a témák mozgatják meg, hiszen belülről megtalálta rájuk a választ. Aki viszont még keresi, nem biztos, hogy egyedül rátalál a megfelelőre. Vagy ez is benne van a pakliban, hogy tévedjen el és tanuljon a saját kárán ?

Ha mélyen magamba nézek, valóban én is majdnem mindig csak azokra a témákra pazarlom a nehezen megszerzett energiámat, amelyekből nyerhetek, a többit hárítom, vagy egyszerűen még bizonytalan vagyok a válaszokban. Így voltam most az egyházzal kapcsolatos témában és az Isten megtalálása önmagunkban bloggal is. Megmozgattak az írások, de még érnem kell a válaszokhoz.

Valahogy úgy vagyok vele, hogy magasabb szinten többet kellene önmagából, a bölcsességéből adnia annak, aki ehhez saját elszántságából és Isten segítségével hozzá jutott még akkor is, ha ő személy szerint ezen már régen túl van. A többi a kérdező felelősségén, akaratán, hitén és még sorolhatnám, min múlik. Azt viszont tudom, hogy egy-egy magasabb szintről jövő válasz, ami úgy pont beletalál a lényegbe, óriási erőt, energiát tud adni. Bár volt úgy, igaz jóval ritkábban, hogy egy "kezdőtől" kaptam meg a választ a maga spontán ráérzésével. :)
Hitem szerint aki ad, az százszorosan kapja vissza. Vagy ez is személyiség kérdése ? Itt már azért nem lehetne annyira domináns az önérdek.

Tudom, hogy saját fejlődésemnek én vagyok a legfőbb mozgatórugója, de azért jó lenne, ha a motort jóval gyakrabban berúgnák azok is, akik már ülnek a sajátjukon.

"Aztán valahogy összehozzuk, hogy megértsük egymást." :)