2009. január 18. vasárnap, 22:32 | Névtelen (útkereső)
Előzmény
Szerintem nem a szenvedéshez ragaszkodnak a népek, hanem inkább a kényszer tartja a rossz házasságokat össze. A mostani gazdasági helyzetben, amikor anyagi biztonság nélkül inkább sínylődnek a rossz kapcsolatban, mintsem nekivágjanak a bizonytalannak. Ha már kiborult a bili, még a gyerekekre sincsenek tekintettel, nemhogy a szomszéd nénire. Nem egyszerű a válás, és nem olcsó. Hova költözzön a társaság fele, kivel maradjon gyerek, és mikor kel már el a lakás végre?
A 70-es években szinte divat volt elválni, újra házasodni. Ha új családot kapott a gyerek, még irigyelték is a társai, hogy 2 apukától és 4 nagyitól kapott ajándékot szülinapjára.
Ha minden "tökéletesen, gondoktól mentesen" zajlana, a gyerekeknek akkor sem lenne jó, bármennyire jó viszonyban válnának is el egymástól. hiszen a közösség - védelem. És ezt már az ősközösség óta érzi az ember. Bárcsak egyszerűbb lenne átugrani egy másik közösségbe, amelyet kedvünkre váltogathatunk!
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Szerintem nem a szenvedéshez ragaszkodnak a népek, hanem inkább a kényszer tartja a rossz házasságokat össze. A mostani gazdasági helyzetben, amikor anyagi biztonság nélkül inkább sínylődnek a rossz kapcsolatban, mintsem nekivágjanak a bizonytalannak. Ha már kiborult a bili, még a gyerekekre sincsenek tekintettel, nemhogy a szomszéd nénire. Nem egyszerű a válás, és nem olcsó. Hova költözzön a társaság fele, kivel maradjon gyerek, és mikor kel már el a lakás végre?
A 70-es években szinte divat volt elválni, újra házasodni. Ha új családot kapott a gyerek, még irigyelték is a társai, hogy 2 apukától és 4 nagyitól kapott ajándékot szülinapjára.
Ha minden "tökéletesen, gondoktól mentesen" zajlana, a gyerekeknek akkor sem lenne jó, bármennyire jó viszonyban válnának is el egymástól. hiszen a közösség - védelem. És ezt már az ősközösség óta érzi az ember. Bárcsak egyszerűbb lenne átugrani egy másik közösségbe, amelyet kedvünkre váltogathatunk!