Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Egy férfi is?.......
2009. január 16. péntek, 9:13 | Nybella (útkereső)   Előzmény

Nagy érdeklődéssel olvastam soraidat,kedves ismeretlen.Meglepett az,hogy egy férfi is eljut ilyen kérdésekhez,hasonlóakhoz amikkel én is küzdök.A külömbség az,hogy én a tökéletesség érzését 16 évi (komolyan állítom)boldog házasság után veszítettem el.Nem bántott a férjem,ugyanúgy imád mint régen.Jóravaló tisztessége ember,azt hiszem hogy tökéletes férj és apa.Nem változtak a külső tulajdonságai sem olyan mértékben hogy ne lehessen elfogadni,egy jó pasi.Mindezek ellenére,kb.1,5 éve nem találom azt a boldogságot mellette,ami régen teljesen és tökéletesen egyértelmű volt.Sokévnyi kihagyás után dolgozni kezdtem,fogytam egy csomót és észrevettem,hogy érdeklem a férfiakat.Ez most így nevetségesen hangzik,de ez az érzés számomra új volt.Fiatalon mentem férjhez és előtte se voltam pasizós.Nem tudom,hogy miért,de valahogy nem indultak be rám a srácok.A férjem az az igazi ELSŐLÁTÁSRA SZERELEM volt.Nem volt előtte szexuális kapcsolatom senkivel,de eldöntöttem hogy ez a pasi kell.Nem volt jó vele sokáig,de annyira szerettem,hogy azt se bántam,majd kialakul-gondoltam.Aztán a szokásos menetrend:gyerekek,otthonlét,hízás stb.Egyre erősebben ragaszkodtam a férjemhez,úgy éreztem,hogy a legszerencsésebb vagyok a világon,hogy ő szeret engem.Engem,egy ilyen csúnya és kövér és öreg nőt(ő az idősebb,6 évvel).Kimondhatatlanul boldog voltam,hogy ő elfogad engem és magamat nagyon utáltam,a fent említett hibáim miatt.A férjem volt a bálványom,nem hoztam nélküle semilyen döntést és abban éltem,hogy ő 100x különb nálam.Hát ezekből amit leírtam láthatod,hogy mennyire szerettem,kapaszkodtam belé és nem is gondoltam SOHA más férfira.Ha néha nagyritkán valakitől bókot kaptam,zavarba jöttem és napokig nem értettem,hogy ugyan mit akart tőlem.Így éldegéltem az aranykalickában évekig és nem hazudok ha azt mondom,nem éreztem a kalickát.
Aztán egyszercsak rájöttem hogy elvesztem,feloldódtam a szerepeimben:anya,feleség,háziasszony stb.Már semmit nem tettem a saját kedvemért,csak a mások(a férjem,a gyerekeim)igényeit szolgálom ki és én feloldódtam,már nem is vagyok sehol.Ami jó azt sajnálom magamtól,nincs örömöm magamnak-magamért.Hetekig nincs egy-két óra amit eltöltenék a saját kedvtelésemmel.
Aztán amikor rájöttem,hogy elsősorban magamat kell szeretnem,elfogadnom,aztán tudok továbblépni és a gyerekeimet is csak akkor teszi boldoggá amit tőlem kapnak,ha nem magamtól vonom meg.Sikerült nem gyűlölettel néznem magamat a tükörben és mivel már szerettem magamat,így már jót akartam magamnak sikerült fogynom is.Sajnos közben átértékelődött az álomszerelem.Nem tudok mit tenni,de sajnos kíváncsi lettem más férfiakra.Vágyom arra,hogy hódítsak,hogy olyan férfiak,akiket korábban még megnézni se mertem odalegyenek értem.A férjemet továbbra is szeretem és nem akarom elveszíteni,de a vágyaim bennem élnek erősen.Persze az észérvek:sokminden köt össze,egy jó embert,a gyerekek.de folyton az jár az eszembe,hogy ha biztosan tudnám,hogy nem bukok le......Na de amilyen tapasztalatlan vagyok,máris lebuktam egy-két szexi mns-el.Megnézte a telómat és megtalálta benne,vágyam egyik tárgyának képeit.A bűntudat nagyon erős volt bennem,eldöntöttem,hogy leállok,ő (a férjem)nem érdemli ezt meg.Valameddig ment is,de aztán elült a vihar és most újra előtörtek a vágyak.Egyenlőre még kétségbeesve próbálkozom,hogy megszabaduljak,hogy visszataláljak,od ahová tartozom.Viszont szenvedek a láncoktól amiket valamikor nem is éreztem.Nos hát valami ilyesmi,ezt persze még taglalhatnám,de ennyiből is láthatod,hogy kissé hasonló kérdések és kétségek vannak bennem is.Érdekelne a további sorsod....
Szép napokat neked!