Elégedett vagy a párkapcsolatoddal?

Igen, a mindennapok koloncai lehúzzák az embert és nehéz annyi lelki erőt összeszedni, hogy az ember olyan életet éljen, amit a nagykönyvében felírt magának. Én hosszú éveket (leaglább 10) kínlódtam ezzel végig. Aztán rádöbbentem, hogy ez igy nem jó. Két-három napig ugyan el tudom csititani a hullámokat, mint amikor régen a kapitány olajat öntött a háborgó tengerre. De ugye nem erre vágyunk. Igy aztán megprobáltam "eszközöket" lelni a hétköznapok világából. Ezért is örültem annyira mikor Sanyi irt az evés-meditációrol. Szinte nem kerül időbe. Magam már jó ideje fözés közben fejlesztem magam, és tán az étkem is tartalmasabb lesz ettől. De lehet piros lámpánál csakrát tisztitani (csak el ne aludj), vasalás közben Sanyi-lemezt hallgatni. Kicsit úgy mint a tóraolvasás. Ha akar az ember, akkor a napi élet szinte minden eseményében tud koncentrációs feladatokat találni magának. Ez is jobb, mintha arra várnánk, hogy spirituális szabadságra tudjunk végre menni.
Egy dolgot azonban ajánlok neked, mert még fiatal vagy. Láss neki mihamarabb akár a nano méretű gyakorlásnak is, mert annál kevés szörnyűbb van, mint amikor később döbbensz rá mennyi lehetőséged lett volna. Meglásd kicsit lelassul a napjainkban annyira rohanó idő is.
Fogadott öcsém - aki bizony nem egy bárány és a meditációról azt hiszi, hogy büntetés - valamelyik nap meglepett azzal, hogy huh, ő már negyven éves, végignézte az életét és rájött, hogy annyi baromságra fecsérelte az idejét, ahelyett, hogy életet élt volna. Leltárt csinált és amit marhaságnak itélt, azzal felhagyott. Élmény látni, hogy azóta elkezdtek jönni újra a megbizások, kivirult és tán végre családot alapit.
Sok sikert Neked!