2009. január 14. szerda, 16:26 | Asemota Beatrix (útkereső)
Sziasztok!
Én elváltam a férjemtől, még amikor a gyerekeim kicsik voltak. Rájöttem inkább egyedűl élek, mint vele. Nehéz volt. Sajnos miután megismertem az igazi énjét, azt már nem akartam. Úgy érzem jó döntés volt. A gyerekeim nem kaptak így rossz mintát, és lelkileg is egészségesebbek lettek szerintem, mintha azt látták volna szenvedünk, veszekszünk....stb.
Az exférjemmel is jobb maradt a kapcsolat így ....nincs már bennem útálat, gyűlölet. meg tudtam bocsájtani. Igaz találkozni nem akarok vele, minek. Nem lenne miről beszélgetni már. A fiaim felnőttek, szabadom dönthetnek ha ők akarnak találkozni az apjukkal, aki külföldön él. Egyenlőre nem látom, hogy nagyon keresnék őt. Soha nem gátoltam a kaőcsolat tartását, és igyekeztem nem mondani rosszakat apjukról. Hagytam a hibáit ők maguk tapasztalják meg és döntsenek ők. Az én érzésem és döntésem pedig az enyém. Persze ennek már 20 éve. Azóta a fiúk felnőttek és én immár harmónikus kapcsolatban élek a mostani párommal. Persze ez sem volt felhőtlen, de megérte várni rá és immár lelkileg is kezd beérni....hozzám. Egymást "tanítottuk" kapcsolatunk során, most értünk a gyümölcs aratása fázisba.
Mindenkinek magának kell döntenie, Én csak a saját életemből merítettem.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Sziasztok!
Én elváltam a férjemtől, még amikor a gyerekeim kicsik voltak. Rájöttem inkább egyedűl élek, mint vele. Nehéz volt. Sajnos miután megismertem az igazi énjét, azt már nem akartam. Úgy érzem jó döntés volt. A gyerekeim nem kaptak így rossz mintát, és lelkileg is egészségesebbek lettek szerintem, mintha azt látták volna szenvedünk, veszekszünk....stb.
Az exférjemmel is jobb maradt a kapcsolat így ....nincs már bennem útálat, gyűlölet. meg tudtam bocsájtani. Igaz találkozni nem akarok vele, minek. Nem lenne miről beszélgetni már. A fiaim felnőttek, szabadom dönthetnek ha ők akarnak találkozni az apjukkal, aki külföldön él. Egyenlőre nem látom, hogy nagyon keresnék őt. Soha nem gátoltam a kaőcsolat tartását, és igyekeztem nem mondani rosszakat apjukról. Hagytam a hibáit ők maguk tapasztalják meg és döntsenek ők. Az én érzésem és döntésem pedig az enyém. Persze ennek már 20 éve. Azóta a fiúk felnőttek és én immár harmónikus kapcsolatban élek a mostani párommal. Persze ez sem volt felhőtlen, de megérte várni rá és immár lelkileg is kezd beérni....hozzám. Egymást "tanítottuk" kapcsolatunk során, most értünk a gyümölcs aratása fázisba.
Mindenkinek magának kell döntenie, Én csak a saját életemből merítettem.