Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
első lépésként Manyy
2010. március 31. szerda, 13:36 | Ramina   Előzmény

Kedves Manyy! (előzőleg azt hiszem, névtelen)

Több traumán is átmentél.Először a szüleid válásán.Ebben majd megszakadt - szó szerint- a szived, aztán az öcséd balesete.

Sok olyan dolgot irtál le, amelyek arra mutatnak, hogy nem fejezted ki a NEGATIV érzelmeidet ezekkel a traumákkal kapcsolatban.....sem akkor és ott, aktuálisan és azóta sem.

E blog cime: a legegyszerűbb érzelmi blokk oldás, ha kifejezzük az érzelmeinket ( természetesen csak a negativ, fájó érzelmek okoznak blokkokat, azokat kell sürgősen kifejezésre juttatni)

Nyugodtan sirhatsz a hozzátartozód mellett vagy mikor már kinnt vagy a folyosón, engedd meg magadnak ezt. Nem ártasz neki! Nem kell ezeket az érzéseket leküzdeni - nem szabad - soha.
Épp ellenkezőleg, hagyni kell, hogy jöhessenek, Minden válás, betegség egy veszteség érzés is. A veszteséget szabályosan meg kell gyászolni. Kisirni, összeomlani, engedni az összes érzést, ami jön ilyenkor: a haragot, a kétségbeesést, a fájdalmakat, a csalódást, a hiányt, a depressziót, az ürességet, a tehetetlenséget, az önsajnálatot, a bánatot...stb.
Hát hogyne lehetne sirni a temetésen. Ott kell csak sirni igazán, ha jön és engeded...
Semmi baj nincs azzal, hogyha magadat is sajnálod közben. Azt is engedd meg magadnak, mert természetes érzés az elején!

Mivel ezeket a negativ, fájó érzéseket elfojtottad magadban és nem fejezted ki alaposan, igy egy csomó fizikai és leki bajod is kialakult( remegsz,szivbetegség,pánik betegség, szomorúság stb)

Irtad, megtalálnak a depisek, neked panaszkodnak.
A vidámkás külsőd mögött, jól érzékelhetően ott a valódi érzésvilágod - ami feltehetően a fájdalom, a szomorúság..............hidd el, még mindig.
Ezt tudattalanul megérzik az emberek.

Irod, rád nem kiváncsi senki, nincs, akinek elmond az érzéseidet.
Ne fojts el semmilyen érzést.....legalább a munkahelyeden kivül ne.Ne hallgasd meg senki baját,mig TE rendbe nem jössz! Ne mutasd magad más lelkiállapotban, mint amilyenben valójában vagy!
Ha nincs kinek panaszkodni, nincs kivel megbeszélni ezeket az érzéseket, akkor ird le.
Irj naplót. Ez sokat segit. Oda legalább minden érzésedet őszintén beleirhatod.
Igen, kineziológus, vagy más szakember is jó lenne.

Nem hinned kéne önmagadban, hanem megkéne értened, hogy milyen ártalmas, hogy megbetegszünk attól, ha nem mutatjuk meg, ha nem merjük megélni a saját negativ, fájó érzéseinket!

Őszintén sajnálom, ami veled történt és kivánom, hogy jobb legyen.