Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kérdezhetek?
2010. március 29. hétfő, 23:10 | Névtelen (útkereső)

Szia!
Annyira jó volt olvasni!!! Érdekelne a véleményed, ha van. Elég visszahúzódó csendes voltam mindíg,érzékeny. Most 41 éves nő vagyok. 9 évvel ezelőtt öcsém 30-dik szülinapját ünnepeltük,másnap kaptuk a hírt hogy olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy egyik lábát nem tudták megmenteni, 2 hétig kómába volt, már lemondtak róla az orvosok. El nem tudom mondani hogy megviselt. Orvosok és mindenki azt mondta, nem szabad előtte sírni , sajnálni, mert azzal ártok neki. Minden erőm összeszéve próbáltam megcsinálni.:((((de már most is bőgök) . Azt vettem észre, mikor mentünk hozzá, vittem neki valamit, egész testemben remegtem, nem tudtam átadni neki, mindíg a lányomra sóztam, senki nem tudott erről. Gondoltam elmúlik majd. Azóta javult, de ha izgulok, vagy mások előtt kell valamit csinálnom, vagy félek, előjön, sokszor érzek belső remegést. Most nemrég jöttem rá, hogy ez pánikbetegség. A munkám veszíthetem el emiatt ha nem tudom kezelni.
Igazából magam próbálom, nem akarok gyógyszert szedni,nem akarok rászokni, mindíg is nagyon ellene voltam. De gyengének érzem magam ahoz hogy sikerüljön.
Nagyon elkeseredek, mikor pl. : munkahelyemen a nevemnapjára viszek be sütit, kínálom a munkatársaimat akikkel minden nap dolgozok,és úgy remeg a kezem, hogy alig birom fogni a poharat hogy koccintsunk, pl. szilveszterkor is. Szívem majd kiugrik,alig kapok levegőt. Nagyon gáz:(((
Hogy fogjak hozzá ezt leküzdeni?? Minél előbb szeretnék meggyógylni.
Az is beleszól gondolom ebbe a folyamatba, hogy előtte évben anyuék elváltak, akor szívelégtelenséget állapítottak meg nálam, majdnem meghaltam. Ráadásul marékszámra szedtem a gyógyszereket, egy néni tanácsára mentem át egy másik kórházba,és ott le is állították, mondván hogy ez a válás miatt volt, nem kell életem végéig szedni. Viszont idegilek még gyengébb,érzékenyebb lettem mint voltam.
Elméletben tudom, hogy hinnem kellene abban, hogy meg tudom magam gyógyítani, de önbizalom terén is elég gyengén állok.
Azt írtad el kell mondanunk fájdalmainkat, de nincs kinek. Nekem nagyon sokan elpanaszolják bajaikat,de rám senki nem kíváncsi,sosem kérdeznek vissza, hogy hogy vagyok! Szomorú:(((
Remélem nemsoká írsz. Várom. Szia! És köszönöm előre is.