2009. január 13. kedd, 23:16 | Névtelen (útkereső)
Előzmény
Igen bizonyára a szomszéd néni egy tényező, bár azt hiszem egyre kevésbé. Ma már a párosodott társadalomnak tetemes része élettársi kapcsolatban, közösségben él és tesz arra, hogy van e róla papirja. Lassan az azonos neműeknél már nagyobb hajlandóság a házasságkötő elé járulni.
Azt hiszem sajnos kis világunkban egyre többen anyagi okok miatt nem válnak el. Vagy a hölgynek éri meg, hogy szemet húny, tűr mert egyébként kényelmes aranykalickában él (amit a barátnők kórusban irigyelnek), vagy a pasinak olcsóbb kettős életet élni mint sem megfelezni ami van. Fiatalon vagyonosodott társadalmakban a vagyon gyűjtése - "eredeti tőkefelhalmozás" - mindenek előtt van, azt nem veszélyeztetheti egy válás.
A másik ok szomorúbb, ez pedig, hogy sokan szinte élvezik a másikkal való csatározásokat és nem érzik, hogy drága termékeny évek mennek el erre jelenlegi életükből.
Szerintem amig egy ember jó ha 50 évig elélt, volt mit tanulnia a társától és jobban becsülték az életet. Ma már olyan élettartam kilátása van egy teremtménynek, hogy abba lazán belefér egy patchwork family. A kommunikáció a tapasztalás felgyorsult és egyszerűen amit egy társsal meg lehet tapasztalni az lefut max 20-30 év alatt. Utána lazán lehet kezdeni a következőt. Az ehhez szükséges apakomplexusos, anyagias gusztusos lányokat meg megtermelik a témaadó romos házasságok.
Általánosságban nézve tán a szomszéd néni is inkább indok. A nem anyagi indittatású kényszerközösségek alapja azt hiszem, hogy nem tudunk, merünk egyedül lenni magunkkal. Tán ha mernénk és tudnánk magunkkal boldogan egyedül is lenni, nem lennének sokan ennyire szomorúak társasan.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Igen bizonyára a szomszéd néni egy tényező, bár azt hiszem egyre kevésbé. Ma már a párosodott társadalomnak tetemes része élettársi kapcsolatban, közösségben él és tesz arra, hogy van e róla papirja. Lassan az azonos neműeknél már nagyobb hajlandóság a házasságkötő elé járulni.
Azt hiszem sajnos kis világunkban egyre többen anyagi okok miatt nem válnak el. Vagy a hölgynek éri meg, hogy szemet húny, tűr mert egyébként kényelmes aranykalickában él (amit a barátnők kórusban irigyelnek), vagy a pasinak olcsóbb kettős életet élni mint sem megfelezni ami van. Fiatalon vagyonosodott társadalmakban a vagyon gyűjtése - "eredeti tőkefelhalmozás" - mindenek előtt van, azt nem veszélyeztetheti egy válás.
A másik ok szomorúbb, ez pedig, hogy sokan szinte élvezik a másikkal való csatározásokat és nem érzik, hogy drága termékeny évek mennek el erre jelenlegi életükből.
Szerintem amig egy ember jó ha 50 évig elélt, volt mit tanulnia a társától és jobban becsülték az életet. Ma már olyan élettartam kilátása van egy teremtménynek, hogy abba lazán belefér egy patchwork family. A kommunikáció a tapasztalás felgyorsult és egyszerűen amit egy társsal meg lehet tapasztalni az lefut max 20-30 év alatt. Utána lazán lehet kezdeni a következőt. Az ehhez szükséges apakomplexusos, anyagias gusztusos lányokat meg megtermelik a témaadó romos házasságok.
Általánosságban nézve tán a szomszéd néni is inkább indok. A nem anyagi indittatású kényszerközösségek alapja azt hiszem, hogy nem tudunk, merünk egyedül lenni magunkkal. Tán ha mernénk és tudnánk magunkkal boldogan egyedül is lenni, nem lennének sokan ennyire szomorúak társasan.