Elégedett vagy a párkapcsolatoddal?

Az a szemlélet, hogy a tárgyak használatra az emberek szeretésre valók az egyik gyökérprobléma, ami a Föld kizsákmányolásához vezetett. Ezen változtatni kell. Erről szól az ember lelkiismeretére apelláló összes film, ami a klímaváltozás és a Föld ember számára élhetővé maradása miatt aggódik.

Gyökeres szemléletváltásra van szükség.

A világ és benne minden szeretésre való. Az élő és az élőnek nem tűnő egységet alkot, ám, ha nincs belül harmónia, akkor akadékoskodó, ellenséges világban élünk emberekkel és tárgyakkal egyaránt.

Velem a tárgyaim nagyon kedvesen együttműködnek, biztos vagyok benne, hogy van tudatuk, a bonyolultabbaknak lelkük is. A számítógépem sosem hagyott cserben, mindig csak akkor omlott össze, amikor már befejeztem a munkát. Jó csapat vagyunk.

Nálunk nem törnek a tárgyak, nem kell pótolni sem a poharakat, sem a csészéket, a kristálypohár is túlélte a mosogatógépet. A faág is úgy esik le, hogy semmiben ne tegyen kárt, pedig a vezetékek, szomszéd autója, a tető, az ablak, minden útban volt. Persze nem elégetjük a fát, hanem levágás előtt megdumáltam a fával, hogy most mi lesz, összevágjuk és fűtésre elajándékozzuk, a sebeket lekezeltem. A levelei eddig is a komposztba mentek újrahasznosulni, tudhatja, hogy tisztelettel bánunk vele.

Mondjuk hozzátartozik, hogy amit nem tudunk megszeretni, annak mennie kell, annak nem nálunk van a helye. Elajándékozzuk, eladjuk, lomtalanításkor megszabadulunk tőle, eltüzeli a rokonság. Nálunk minden sokáig megmarad, a tárgyainkat is megbecsüljünk, nemcsak egymást.

A gyerkőc egyébként bennünket négy éves koráig azzal büntetett, amikor nem figyeltünk rá, akkor minden felületre rajzolt. Az elérhető magasságban a falak, a bútorzat és a legkisebb tárgy sem úszta meg, hogy színessé ne varázsolja. A sok sikálás és újrafestés mellett megtanultuk, hogy figyeljünk rá.

Aki a finom jelzéseket nem tanulja meg olvasni, az kapja a durvábbakat. Ahhoz, hogy a fenti történetig eljusson apuka érzéketlen állatnak kellett lennie. Van ilyen, de kapott egy gyereket, aki bevállalta a nehézfejű apuka tanítását. Elég szomorú, hogy eddig jutottak a fejlemények.

A történet számomra nem a tárgyakról és emberekről szól, hanem az emberekről és az odafigyelésről. Az apukának nem kell kevésbé szeretnie ahhoz az autóját, hogy a gyerekét is szerethesse, odafigyeljen rá.

:)