Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
emy képe
egy kis kertészkedés :)
2010. március 21. vasárnap, 20:51 | emy   Előzmény

Kedves Hiteles!

mindenkinek vannak gyenge pillanatai, még azoknak az embereknek is, akik a pozitívitás világában élnek. mindannyian egyazon utat járjuk be életünk során; csak annyi különbséggel, hogy minannyian más-más energiaszinten vagyunk, s az egyes élethelyzetekből való kilábalások, továbblépések bizonyos lelkeknél könnyebb, mások akár egyazon problémánál elbuknak. ez nem baj. mert mindenből tanulunk, vszont, mindenkinek az a célja, hogy feladatait "letudja". :) mindannyian hozunk egy anyagot mikor leszületünk és tudunk is szerezni hozzá, ha újakat teremtünk.
vannak pillanatok, amikor erőnk mintha alábbhagyna... ilyenkor jó, ha visszavonulunk a saját kis világunkba, töltődünk. ha azt érezzük gyengék vagyunk gyengeséget érezve, ilyenkor megváltozik rezgésszámunk, mert valami hatással volt ránk.
energiaszinted emelésére jó, ha meghallgatsz egy zenét, meditálsz, elolvasod azt a könyvet, amit már régóta szeretnél. számomra a legjobb emelkedés, a természetben való tartózkodás.... a természet csodáinak észlelése, gyögyörködése, a viharok, a madarak, a fák, a szebbnél szebb rovarok.... :) van úgy, hog a meditálás sehogysem jön össze, mert nem tudunk kikapcsolni.... a lényeg, olyan dolgot kell tennünk, amiben örömünket leljük....
s ezt követően elindulhatunk befelé. ha képes vagy visszaemlékezni, mikor jött el az a pillanat, hogy erőd elhagyni látszott, s azt tudd mindez okkal történt, mert ott van számodra a feladat, akkor képes is vagy onnan felülemelkedni. azt az erőt, ami "lehúzott" át tudod formálni, mert a teher leesik és Te felszállsz, mert felszabadulsz.
az embereknek ezen kell tudniuk elgondolkodniuk, hogy mikor jött el életük során az a perc, nap, amikor valami megváltozott bennük... olyankor felborult az egyensúly a lélek és a mindennap megélt pillanatai között. ha képesek vagyunk visszaemlékezni: az egy hatalmas siker, onnan indulhat el a lelki kertészkedés...:) akár táblázatszerüen is leírni: mi az, ami számunkra fontos és továbbvisz és mi az, ami visszahúz.
mindez ad egy irányvonalat, s a bensőd megmondja, ha kellőképpen képes vagy figyelni a hangra, hogy merre indulj tovább.
megindító számomra , amit írsz, "agresszió". amikor pusztán agresszív gondolatokat érzek magamban, szívesen sportolok. régen , mérhetetlen sok agresszió, düh volt bennem, s beíratkoztam egy küzdösport klubba, ott vezettem le a feszültségeimet. tanácsolom Neked is, hogy válassz 1 kedvedre való sportágat, melyben örömöd leled.
nem tünik eröszaknak, hogy unod már, amiben vagy. viszont, ha úgy érzed, sajnos ki kell mondanom, magadnak teremtetted: saját Magad erőszakolod meg, mert Te szeretsz szenvedni és már el is felejtetted milyen boldognak lenni? (bocsi, úgy érzem ez az igazság!)
miért csapod be Magad? már a csengőd megszólalt: "hahó, ébresztő, túl sötét van" , kapcsold fel a villanyt! :) ) nagy felelőtlenség ám ez Magaddal szemben! most van itt az ideje az életedben, hogy letérj arról az útról, amelyen már évek óta pörögsz, mert felültél egy körhintára, csak elfelejtetted megbeszélni magaddal, hogy hány körre fizettél is be? itt az ideje, hogy kipróbálj egy másik játékot is, a vidámparkban sokféle választási lehetőség van....
mivel az élet tele van apró vidámságokkal és boldogság-csomagokkal, csak az ízleléséhez mernünk kell látni, érezni és mernünk kell ELFOGADNI azt, amit kapunk. mindennek értelme van.
nálad Kedves Hiteles, a mélység örvénye szippantott alá. a sok miértek és a hogyanok világa távolított el a bensődtől, s mellé a félelem, s a kétségbeesés társult. ENGEDD el a gondolataid és megszünik a pörgés, ami lehúz....
az, ha feladjuk a játékot, az olyan, mint amikor visszaadjuk a lapot és az "én befejeztem" táblát kitesszük. csak ezzel nem oldottuk meg az életfeladatot. sőt, ilyenkor megszegjük az egyeszséget, amit Istennel kötöttünk, valamint nem vittük véghez, amiért leszülettünk, s esetleg a későbbi leszületésünket, még ezzel a "kilépéssel" megtoldva, ki is alakít(hat)unk egy görgetett karmát...
bármikor mondhatod, hogy elég, viszont ez nem azonos, az élet feladásával. ilyenkor jön el a változtatás "kényszerének" szele, hogy vedd észre, végre közelítsd meg a problémát a másik oldaláról és úgy, hogy mellette jól is érezd magad. a második körnél is be lehet nyomni a stop gombot, kiszállni és elindulni másfelé. lépj bátran és figyelj a belső hangra, ami akár álmaidon keresztül is segít Téged!

szeretettel: emy :)