Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Én azt hiszem értem Skorpiót
2010. március 21. vasárnap, 12:48 | Névtelen (útkereső)

Tudom, furán hangzik, hiszen a stílusával eléggé magára haragított itt mindenkit. De fejtsük le a vad kitörést róla. Gondolom ő is egy olyan típus, akinek szüksége van egy lökésre, hogy valamit le merjen írni. Lehet, egy kicsit be kellett hozzá tépnie?! Meglehet! De fejtsük le a lázadót róla, a kitörőt, a kuktaeffektust.
Valójában miről szól kétségbeesett jegyzete? Arról, ami valahol egyikünkben-másikunkban ott lapul. Látjuk, hogy Sanyi körül nem minden tiszta. Időnként manipulál, időnként nem egyenes. Persze azokat érinti ez meg, akiknek van rá szabad vegyértékük.
Hogy én is ide tartozom, akkor vettem észre, amikor elkezdtem nem ráérni akkor amikor a foglalkozások vannak, hogy nem találtam kutyasittert,stb. Hm. Miért is van ez? Ott van nekem a helyem?
Aztán Sanyi megkönnyítette a dolgom mert kizárt. Bár a felszínen nem a userek, ill. a követők közül, hanem a kiváltságosok közül. Meglepetten láttam egy szép kis tábori esemény után, hogy jé, már nem vagyok "azon a szinten", hogy minden bloghoz hozzáférjek. Én ezt úgy értelmeztem - és ez később ki is derült - hogy nem tudott - ami mondjuk még Skorpiónak és Ivánnak is kijárt - elbeszélgetni velem, hogy miért! Sőt az erre irányuló e-mailemet egyszerűen megválaszolás nélkül hagyta. Hogy miért, csak ő tudja. Ezzel akart figyelmeztetni? Valamire rávilágítani? De akkor miért nem mondta el? Mitől tartott? Nagyon nem érdekelt az ő célja, inkább megkerestem, hogy miért történik ez velem. Megtaláltam, megértettem és saját magamtól névtelen lettem . Ehhez az vezetett, hogy elkezdtem azon meditálni, hogy mi is ez a sorozatos kizárás. Végül is ez egy nagyon végletes eszköz, amikor valaki nem tudja mit reagáljon, mit csináljon, "nem marad más". Pontosan, mint amikor egy rosszul viselkedő pubertáskorúra rácsapjuk az ajtót, megvonjuk tőle magunkat, mert már nem jut más eszünkbe, nem tudjuk kezelni. Azaz nem feltétlenül csak a tanítandónak van baja, hanem a szülőnek is: nem talál eszközt. De vajon keres e? Hiszen mit érünk el azzal, ha valakit kicsukunk? Nem halljuk - mert nem akarjuk - meg, hogy mit akar mondani. Ahelyett, hogy elővennénk a szótárt, halandzsa nyelvnek minősítjük és kicsukjuk az életünkből. A feladat azonban szerintem nem ez, hanem az, hogy leírjuk róla ami a tanulság, hogy egyúttal más is tanuljon, hogy megismerje a tanító hozzáállását egy ilyen szituhoz, azaz időben moderáljon. Tudom, a kizárás is lehet egy tanítás, de most nem erről volt szó.
Nagyon tisztelem Sanyit amiért önerőből fenntartja ezt a szájtot, azonban tán jobb lett volna egy két tanítvány segítségét kérni a fejlesztéshez és helyette moderálni. A nem-moderálás vezet ugyanis ahhoz, hogy vadhajtások elszabadulnak. Ha megnézzük, összehordhatott itt sokmindenki sokmindent. És? Mit történt? Semmi. Csoda hát, ha a gyerek azt hiszi, hogy mindent lehet? Igen lehet erre azt mondani, hogy itt azért mégis csak felnőtt ezosódott emberek vannak. Persze, csak a szellemi fejlődés szempontjából nem, itt még sok a gyerek. És végül is az ilyen user-bejegyzés nem magától kerül ide, azt be is vonzák.
Be kell valljam, nagyon sokat tanultam mind Sanyitól, mind tőletek és különösen ebből a kizárásos storyból. Lám mi történik, ha valakinek elküldenek egy Megvilágosodáról szóló cikket, amihez eredetlieg nem is férhetett volna hozzá. Igaz, Sanyi később maga is elküldte nekem. Pont ezt az igen kényes és igen csak felnőtteknek való írást. Hirtelen felnőttem? Nem! A kizárással van a baj. Valahol. Hiszen csak akkor lehet valakit kizárni, ha oda akar tartozni.
Volt még egy tanítás ebben számomra. Az emberhez elér minden infó, amire szüksége van, határok ide, vagy oda.

Üdv!
Hédi