Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Legyen neved!
2010. március 10. szerda, 16:59 | Névtelen (útkereső)

Kedves Valaki! A helyedben ott kezdeném, hogy nem egy 50. valakinek titulálnám magam. Van neked neved és egy konkrét teremtmény vagy, ne húzd le magad. Téged nem a családod határoz meg, hanem te magad. Borzasztó dolog ami veled történt és egyetértek Eszterrel abban, hogy meg kell őket gyászolni, ennyivel tartozol magadnak és a családi "klánnak". Ez a gyász azonban nem lehet végtelen és nem emészthet fel. Ha csak az tart életben, hogy majd odaát találkoztok, akkor egy idő után el is mész hozzájuk. Neked azonban itt van a feladatod, nem odaát. Sosem felejtem el amikor ex párom mamája meghalt hasnyálmirigy rákban. A mama temetése napján a párom "csinált magának" egy hasnyálmirigy gyulladást és nagyon pici kellett volna hozzá, hogy a mama mellett találja magát. Tehát földeld le magad és ne betegítsd meg magad a gyászban. Ha erről van kedved olvasni akkor javaslom az ujmedicina.hu-t, meg fogsz döbbenni, hogy ilyen traumától hova lehet jutni, ha nem oldod fel.
A feloldásnak úgy állnék neki, hogy megvizsgálnám, hogy ez a kialakult helyzet mire tanít téged, mit tudsz ebből kihozni. Önállóságodat kell megteremteni, netán az életedet kell új vágányra állítani, mert zsákutcában vagy? Mit csinál fiad mamája?

Részvétem!

Hédi