Szerinted létezik Isten?

Nem látom ilyen egyoldalúnak a problémát, mármint, hogy áttértünk volna a matriarhátusra. (Bár ennek is biztos meg volt annak idején az oka)
Szerintem nem a nők irányítják egyedül ezeket a folyamatokat, mint ahogy a divatot sem. Ha megnézed pl. a divatdiktátorok 90%-a férfi( igaz növekvő meleg részesedéssel). Az biztos, hogy a most nyugaton már nagyon elterjedt gebe kinézetet nem a nők találták ki maguknak, mert annyira mazohisták még sem vagyunk. De ez csak egy iciri piciri vetülete ennek az emberiség óta fennálló polaritásnak.
Szerintem ugyan úgy ahogy nincs igazán jó és rossz, szép vagy csúnya, ill. egyik sincs a másik nélkül, ugyanúgy nincs egyeduralkodó nőiség, mert - hogy a te szóhasználatoddal éljek - akkor fellázadhatnának a pasik is. Ez egy illúzió, hiszen mindig az tűnik ki/fel ami meghatározó, ilyen egy női elnök, vagy a női vezetők, a női karakánság általában. A lágyság sokkal mélyebb, nem olyan kirivó elem.
A szerepek egyszerűen átdefiniálódtak. Erre hatással van/volt ugyanúgy mindkét nem. Ja hogy egyesek nem találják helyüket, az nem baj. Valahogy meg kell tanulni a másikban a másikat. Ez egy út. A férfiak tanulják a nőiességet, néha kicsit jobban meg is élik mint tán jó lenne. A nők meg a férfiak rejtelmeibe vezetődnek be és néha túljátszák a szerepet. De nincs ez néha mással is igy? Dehonnem, tele van a világ ripacsokkal. Ezt a folyamatot még erősiti, hogy a világ lassan szerepekből áll, mindenki álarcot visel. Már lassan az sem divat, hogy saját magadra ismerj a tükörben. Nem csoda, hogy nem tudni ki a fiú és ki a lány.Csak egy példa erre az USA. Ha ott beszégetsz bárkivel azt hiszed, hogy imád téged, jól érzi magát és egészében egy nagyon pozitiv térrel vesz körül. Ez egy kellemes érzés, de hamis, mert hogy nem azt mondja amit szeretne, hanem amitől te - egy darabig - jól érzed magad.
Azt mondod lázadjunk fel az ősi ösztöneinkért. Hát nálam nem tudom ki tartaná el a család tetemes részét, ide értve a felmenőket is. Az igaz, hogy én csupán azért mert nő vagyok és rámszakadt sok minden, nem panaszkodom. Megélem, hogy milyen felelősség volt annak idején egy pasinak amikor tudta, hogy csak rajta múlik emberek sorsa. És neki annak idején nem nagyon volt altrnativája sem.
Nézetem szerint sok nő azért panaszkodik, mert nem a lehetőséget nézi ebben a szituációban, hanem megpróbál küzdeni egy stigma ellen. "Ő valójában női szerepre vágyik de nem engedik". Dehogynem! De ez nem nemi kérdés, hanem önmaga fel nem vállalása.
Én ezeket a dolgokat sokkal egyszerűbben látom, élem meg. Aki amit bír azt csinálja. Ha nő és teherbíró, akkor vegyen magára annyit, amennyi ahhoz kell, hogy az életfeladatát meg tudja oldani. Ha pasi és gyenge, akkor élje meg azt. Nagyon sok papucsot ismerek akik élvezik.
És ahogy Wowereit -Berlin polgármestere - mondta amikor megkérdezték tőle egy interjúban, hogy igaz e hogy buzi: Igaz! és ez igy van jól.