Köszönöm az ötleteket!
"A nátha oka, hogy nem az történik, amit mi akarunk, de azt is mondhatnám, hogy nem élvezzük azt a helyzetet, amiben vagyunk." - először én is arra gondoltam, hogy valami elégedetlenség, el nem fogadás, ellenállás lehet az oka, de érdekes módon ez volt életem első olyan Karácsonya, amit valóban vártam, aminek örültem már egy hónappal előtte is!
Mint korábban írtam a blogomban, a karácsonyfát előre elterveztem, megvalósítottam. A gyermekeim ajándékait hetekkel előtte megvettem, lelkileg eléggé jól fel voltam készülve az ünnepre és nem volt most senki olyan rokon, akinek ne örültem volna! Ezért is nem találtam olyan lelki okot, amire ráfoghattam volna, ezért gondoltam, hogy talán az energiavesztés van a hátterében.
A Nők
Ezt írod a Nőkről:
"A nők igenis szeretnének nőnek lenni: szeretnének lágyak, odaadóak, gyengédek, esendőek lenni.
De jelen világunk nem ezt várja el tőlünk: teljesítsünk az otthonunkban éppúgy, mint a munkahelyünkön, ... Iszonyatosan kemény nyomás nehezedik ránk és korlátok, amelyek közé a patriarchális világrend szorít több ezer éve."
Ezzel nem teljesen értek egyet.
Bár egy évtizede ezt hallom a Nőktől, hogy tőlük annyi mindent elvár a társadalom (a férfiak), de nem értem, hogy miért csak panaszkodnak, miért nem lázadnak fel az elvárásokkal szemben és élik meg az ősi ösztöneiket?
Nem kötelező megfelelni, nincsenek rákényszerítve a modern Nő szerepre, egyszerűen abba kellene hagyniuk és Önmaguknak lenni.
A férfiak ostobák, mindenre beidomíthatóak. Ha a Nők mostantól a duci alakot és a sminkmentességet tartanák vonzónak, akkor a pasik pár év alatt átszoknának arra a divatra! Amelyik meg finnyáskodik, az egyedül marad!
Hogy mit várnak el a férfiak, vagy a társadalom a Nőktől (...amelyiknek a fele Nőkből áll!), az azt hiszem javarészt a Nők önmaguk felé felállított mércéjétől, elvárásától függ!
Szerintem a Nők sokszor maguk teremtik ezt az álproblémát, hogy legyen egy látszat okuk a szenvedésre, az önsajnáltatásra!
A férfiak hasonló módon arról panaszkodnak, hogy tőlük mindenki azt várja, hogy sokat keressenek és a Nők csak kihasználják Őket anyagilag.
Ja kérem! Ha valaki szenvedni akar, akkor talál hozzá partnert, játszma játékost magának!
Persze ezekkel a szerepekkel sem él minden Nő és Férfi, csak azok, akik egyébként sem tudják kik Ők, és a szeretet és figyelem szükségletüket a sajnáltatás révén próbálják megszerezni.
Egy Önmagát szerető, Önmagát tudatosan irányító személyiségre, zúdíthatunk akármennyi elvárást is, még röhögésre se fogja méltatni, legfeljebb egy kicsit sajnálja az "elvárót", hogy Az nem találja a helyét és határait az életben!
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Köszönöm az ötleteket!
"A nátha oka, hogy nem az történik, amit mi akarunk, de azt is mondhatnám, hogy nem élvezzük azt a helyzetet, amiben vagyunk." - először én is arra gondoltam, hogy valami elégedetlenség, el nem fogadás, ellenállás lehet az oka, de érdekes módon ez volt életem első olyan Karácsonya, amit valóban vártam, aminek örültem már egy hónappal előtte is!
Mint korábban írtam a blogomban, a karácsonyfát előre elterveztem, megvalósítottam. A gyermekeim ajándékait hetekkel előtte megvettem, lelkileg eléggé jól fel voltam készülve az ünnepre és nem volt most senki olyan rokon, akinek ne örültem volna! Ezért is nem találtam olyan lelki okot, amire ráfoghattam volna, ezért gondoltam, hogy talán az energiavesztés van a hátterében.
A Nők
Ezt írod a Nőkről:
"A nők igenis szeretnének nőnek lenni: szeretnének lágyak, odaadóak, gyengédek, esendőek lenni.
De jelen világunk nem ezt várja el tőlünk: teljesítsünk az otthonunkban éppúgy, mint a munkahelyünkön, ... Iszonyatosan kemény nyomás nehezedik ránk és korlátok, amelyek közé a patriarchális világrend szorít több ezer éve."
Ezzel nem teljesen értek egyet.
Bár egy évtizede ezt hallom a Nőktől, hogy tőlük annyi mindent elvár a társadalom (a férfiak), de nem értem, hogy miért csak panaszkodnak, miért nem lázadnak fel az elvárásokkal szemben és élik meg az ősi ösztöneiket?
Nem kötelező megfelelni, nincsenek rákényszerítve a modern Nő szerepre, egyszerűen abba kellene hagyniuk és Önmaguknak lenni.
A férfiak ostobák, mindenre beidomíthatóak. Ha a Nők mostantól a duci alakot és a sminkmentességet tartanák vonzónak, akkor a pasik pár év alatt átszoknának arra a divatra! Amelyik meg finnyáskodik, az egyedül marad!
Hogy mit várnak el a férfiak, vagy a társadalom a Nőktől (...amelyiknek a fele Nőkből áll!), az azt hiszem javarészt a Nők önmaguk felé felállított mércéjétől, elvárásától függ!
Szerintem a Nők sokszor maguk teremtik ezt az álproblémát, hogy legyen egy látszat okuk a szenvedésre, az önsajnáltatásra!
A férfiak hasonló módon arról panaszkodnak, hogy tőlük mindenki azt várja, hogy sokat keressenek és a Nők csak kihasználják Őket anyagilag.
Ja kérem! Ha valaki szenvedni akar, akkor talál hozzá partnert, játszma játékost magának!
Persze ezekkel a szerepekkel sem él minden Nő és Férfi, csak azok, akik egyébként sem tudják kik Ők, és a szeretet és figyelem szükségletüket a sajnáltatás révén próbálják megszerezni.
Egy Önmagát szerető, Önmagát tudatosan irányító személyiségre, zúdíthatunk akármennyi elvárást is, még röhögésre se fogja méltatni, legfeljebb egy kicsit sajnálja az "elvárót", hogy Az nem találja a helyét és határait az életben!