Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Szívemből szóltál
2010. március 02. kedd, 23:51 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Bevallom a nagy pozitiv irodalmakat ki nem állhatom. Valahányszor kipróbálom egy könyvesboltban, hogy hátha mégis érdekel egy ilyen mű, szinte égeti a kezem és rögtön vándorol is vissza a polcra. Ugyanakkor azt sem látom be, hogy mindig csak a szembe jövő tanításokat éljük meg a negativ maximumán. A múlt héten önismereti klubban az életterületek szenvedésszintjét kellett meghatározni és ezzel dolgozni. Ahogy mentem végig a területeken egyrészt összeolvadtak, másrészt állandóan feltört az öröm érzése, mintha eddig ketrecben lett volna. Pontosan ahogy az idézeted leírja, mintha nem is tudnám mi az, hogy jóllevés. Ez nem azt jelenti, hogy ha szembetalál valami, nem fogok lemerülni az aljára és feltárni. De ugyan úgy foglalkozom a pozotív elemekkel is. Ez egy pár napja történt és máris egy kicsit felszabadultabban érzem magam. Deez nem az a nagy felszínes, örömben úszás, hanem valami mélyen nyugvó. Azt hiszem ebben is az egyensúlyra kell törekedni. Szinte újra ismerkedem ezekkel az érzésekkel.
Abban igazatok van, hogy nem szabad menekülni, elásni egy csellel dolgokat, de csak ezzel a módszerrel dolgozni sem lehet. Ennek egyrészt magyarázata az, hogy valahonnan az erőt is kell meríteni, amivel a kegyetlen dolgokat fel lehet dolgozni, másrészt a környezetünk és a saját bevésődéseink is sokkal inkább predesztinálnak arra, hogy negatívak legyünk. Persze, hogy ez azért is van, mert dolgunk van velük, de így is becsaphatjuk magunkat, mondván mindennek a negatív oldalát kell nézni és magunkat még jobban belenyomni a mocsárba. Hiszen az, hogy meddig nyomjuk magunkat az tőlünk függ és képesek vagyunk magunkat ezúton is átverni.
Köszönöm neked Jaguár, ez nekem most pont jókor jött! Különösen, hogy épp most néztem meg a "Szíven szúrt ország"-t.

Üdv!
Hédi