Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Elengedés
2009. január 04. vasárnap, 12:40 | zsuzsanya   Előzmény

Szia!

Az év első napján ismét megkíséreltem az elengedés meditációt, de kétségeim vannak a sikerrel kapcsolatban. Tényleg el akarom őt engedni? Talán azért ilyen nehéz, mert az eszem, a szívem és a testem háromfelé húz, meg akarom hagyni a szabad akaratot, és félek attól is, hogy ha mégis kellenék neki, akkor nem vágynék úgy rá. Meg akarom-e menteni a házasságomat.? Hiszen ő vétlen katalizátorként csöppent bele, és nagyon kínos teher lehet neki az egyirányú plátói lángolásom. Úgy érzem, nem volt jogom ráijeszteni, hát elmenekültem, mondván jobbat érdemel.
Azt mondják a bölcsek, hogy csak a reménytelen szerelem tart örökké.
Tegnap elvittük a gyerekeket a koripályára, amolyan lánybuli volt. Még életemben nem voltam a jégen, de görkori is tán 35 éve volt utoljára a lábamon.
Amikor elindultam, csak a kapaszkodót kerestem. Lassanként megtaláltam az egyensúlyom, sikerült kicsiket csúsznom, és pár kör után már nem kellett a fal sem.
Nagyon tanulságos volt, hogy rájöttem: sokkal hamarabb megtanulok mindent, ha nem segít senki, ha elengedem a korlátot, és bízom magamban, az önállóságomban. És most nem a korcsolyázásra gondoltam.
Ennyi évnek el kellett telnie, hogy rájöhessek, nincs lehetetlen, ha bízom magamban.
Hozzáteszem: a megállás és a kerülgetés a nehezebb, de esés nélkül megúsztam.
Számomra ez az év a tapasztalás éve, a tanulás éve lesz, nem másoknak, hanem magamnak kell bizonyítanom, hogy vannak még rejtett értékeim, és nem mások véleményétől függök.
Eddig a szerelem adott szárnyakat, ha nehezen ment valami, erőt adott már az is, hogy rágondoltam.
Most az érzés kell repítsen, hogy egyedül is meg tudom csinálni, nem kell hozzá segítség.
Remélhetőleg. :)