Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Sajnos élek, mert vannak még elintézetlen ügyeim. És
2010. február 28. vasárnap, 16:40 | Névtelen (útkereső)

Sajnos élek, mert vannak még elintézetlen ügyeim. És téblábolok. És hadakozom a sok szemét hivatallal, akik megkeserítik az életemet napról napja a lelketlen, embertelen ügyintézéseikkel.
Meghalt anyukám és rá két hónapra az egyetlen, 24 éves fiam. Ők voltak ketten a családom és nem maradt senkim, csak a kutyám. Unokákat szerettem volna és általuk nagy családot, de a fiam itt hagyott könyörtelenül engem egy lány miatt. Nem érdekelte, hogy velem mi lesz. Aki felnevelte és igyekezett mindent megadni (biztosan ez volt a baj). Persze a nevelésben biztosan követtem el számos hibát és van is lelkiismeret furdalásom nap mint nap, no de melyik szülő nem követ el hibákat ?
Ezek után mit kezdjek én az önmegvalósítással ? Kemény leckék, ha a továbbfejlődésem érdekében kaptam. Én ezt nem kértem és nem is válik hasznomra. Nem tudom hasznomra fordítani, hogy mit tanuljak ezekből az un. kudarcokból. Ezek már nem kudarcok, hanem Istencsapás, a lényem ellehetetlenítése és a halál felé fordítása. Mondom; csak még hagytak itt ők ketten nekem elintézetlen ügyeket. Talán épp azért, hogy ne tudjak azonnal utánuk menni. De amint elintézek mindent, remélem, hogy minél hamarabb elvisznek magukhoz.
Hogy mit szeretnék igazán ? visszafordítani az időt és visszahozni legalább a fiamat, hogy korrigálhassuk egymás hibáit. Ő velem szemben az övéit, én meg a nevelési hibáimat. Hogy mi vagyok én? A történtek után egy nagy semmi. Az utam a mi hamabbi halál felé vezet. Mit szeretnék cselekedni, hogy a legszebb életemet éljem? Egyáltalán lehet még nekem olyan ? Mert én nem hiszem. Eddig elégedett voltam, de ezekkel a csapásokkal számomra mindennek vége, ebből már csak egy kiút maradt.