Szerinted létezik mennyország és pokol?

Annyi értékeset olvasok ezeken az oldalakon. Ilyenkor eltöprengek, milyen sok a lemaradásom.

Én hosszú évekig benne éltem egy kapcsolatban mert nekem rögtön sikerült a gyermekáldás.
Tűzön-vízen át kitartottam egy olyan kapcsolatban ami méltatlan mostani Önmagamhoz. Szenvedtem is de képtelen voltam a szakításra ........

Két gyermekemtől ugyanakkor nagy boldogságot kaptam. Most hogy egyikükkel megromlott a kapcsolatom a régi sok szépet nézem amit akkor adott nekem és így teszem helyre a ridegségét. Ezt csak azért írtam ide mert a gyermekáldás is egyfajta tanítás...szerintem. Kölcsönkapunk egy időre egy adag boldogságot meg egy adag aggodalmat, felelősséget, s néha a legjobb szándékkal sem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretnénk, bár megteszünk mindent...mégse. Én ha lehet úgy mondani együtt nőttem, fejlődtem velük és általuk.
Egyik gyermekem tovább haladt az Úton fogva egy ideig kezemet, másik gyermekem viszont lemaradt, megrekedt, visszatért Apja mellé... Talán ebből kitűnik hogy Ő nem tartott velünk az Úton. Megrekedt valahol a hegy lábánál.
Több mint húsz évi házasság után elváltunk, de még ezután is adtunk egy esélyt magunknak. Nem mondom hogy csak én vagy csak Ő, mert a kapcsolatban mindig "kettőn áll a vásár" hát maradtunk ahogy addig, csak már nem voltunk házasok. Persze ami egyszer úgy igazán elromlott ... ezek már csak utórezgések voltak..2008 aug. véglegesen szakítottunk, de sajnos még mindig egy házban élünk, amit azóta árulunk. A férjem s azután a lányom részéről (Ő is ott lakik, 28 éves) azóta csak jeges fuvallat...köszönés se, időnként kötekedés..ennyi, ja és hatalmas gyűlölet a volt férjtől.
Végleges szakításunk után félévvel jött életembe egy szerelem. Valahogyan megtudta a volt férjem és azóta szemét kurvának....titulál. Ez csak azt mutatja hogy Ő talán még mindig nem tudta teljesen feldolgozni az elválásunkat. Megjegyzem soha nem csaltuk meg egymást, nem azért ment tönkre a kapcsolatunk...tudtommal. Válásunk óta voltak kalandjai.
Most mikor már nincsenek érzelmek (legalább is részemről se jó, se rossz) még mindig hűtlenségnek számít szerinte hogy én mással...
Én már mindent lezártam magamban. Elengedtem Őt is meg a Lányomat is úgy hogy a lánykámat továbbra is szeretem. az ő sértegetése már előre meg van bocsájtva.
Most próbálok tiszta lappal indulni úgy hogy érzem egyedül vagyok egy rossz élethelyzetben. Az erőmet összepróbálom szedni, hogy majd saját lakásban, szerető párkapcsolatban élhessek...
Kitartás...ugye?

Zsuzsy