Ha már ilyen mélyen belementünk a hűlenség témájába, idézek néhány történetet ehhez kapcsolódva Thomas Schäfer. Hogyan válik a szenvedés ismét szeretetté című könyvből:
„Gyónjam meg a félrelépésemet?": Sascha I.rész
Sascha több éve nős, gyermekeik nem születtek. Egyszemélyes terápián meséli el, hogy szereti a feleségét, mégis két éve van egy barátnője, akiről a felesége nem tud.
A fabábukkal elvégzett családfelállításból kiderült, hogy a feleség lelkileg nincs jelen a kapcsolatban. Sascha azt is elmondja, hogy a felesége sikeres vállalkozási tanácsadó, és soha nincs ideje a kapcsolatukra.
„A félrelépéssel", mondja Sascha, „egy kicsit bosszút is akartam állni rajta. Ha már soha sincs ideje rám..."
A segédeszközül szolgáló figurákon állunk, és mindketten érez¬zük, hogy Sascha felesége feltételezhetően a családtagjai által megélt, nehéz sorsokhoz kötődik. Ám Sascha erkölcsi okokból nem merülhet mélyebbre felesége családjának a rendszerében, ezért itt gyorsan félbeszakítjuk a családfelállítást.
A Saschát jelképező fabábun állva mindketten érezzük, hová vágyik Sascha valójában: a feleségéhez, és nem a szeretőjéhez. A terapeuta megkérdezi, hogy kész-e szakítani a barátnőjével, és minden erejével a házasságáért küzdeni? Sascha bólint. Egy hosszabb szertartással elbúcsúzik a szeretőjétől, és a szívébe fogadja mindazt a jót, amit ebben a kapcsolatban kapott.Ezután Sascha ezt mondja a feleségének: „Jogom volt rá, hogy barátnőt keressek magamnak, mert te nem voltál jelen a kapcsolatunkban."
Sascha már többször elhatározta, hogy mindent meggyón a feleségének, mert lelkileg nagyon megterhelőnek érezte a helyzetet. A terapeuta ehelyett azt tanácsolta, hogy őrizze meg ezt a titkot, és inkább a terápián szerzett más felismeréseiről beszéljen a feleségének. Azt is javasolta, hogy ne gyakoroljon nyomást a feleségére, de könnyen lehet, hogy a nőben is felébred az érdeklődés, és rá akar találni a problémái gyökereire.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Ha már ilyen mélyen belementünk a hűlenség témájába, idézek néhány történetet ehhez kapcsolódva Thomas Schäfer. Hogyan válik a szenvedés ismét szeretetté című könyvből:
„Gyónjam meg a félrelépésemet?": Sascha I.rész
Sascha több éve nős, gyermekeik nem születtek. Egyszemélyes terápián meséli el, hogy szereti a feleségét, mégis két éve van egy barátnője, akiről a felesége nem tud.
A fabábukkal elvégzett családfelállításból kiderült, hogy a feleség lelkileg nincs jelen a kapcsolatban. Sascha azt is elmondja, hogy a felesége sikeres vállalkozási tanácsadó, és soha nincs ideje a kapcsolatukra.
„A félrelépéssel", mondja Sascha, „egy kicsit bosszút is akartam állni rajta. Ha már soha sincs ideje rám..."
A segédeszközül szolgáló figurákon állunk, és mindketten érez¬zük, hogy Sascha felesége feltételezhetően a családtagjai által megélt, nehéz sorsokhoz kötődik. Ám Sascha erkölcsi okokból nem merülhet mélyebbre felesége családjának a rendszerében, ezért itt gyorsan félbeszakítjuk a családfelállítást.
A Saschát jelképező fabábun állva mindketten érezzük, hová vágyik Sascha valójában: a feleségéhez, és nem a szeretőjéhez. A terapeuta megkérdezi, hogy kész-e szakítani a barátnőjével, és minden erejével a házasságáért küzdeni? Sascha bólint. Egy hosszabb szertartással elbúcsúzik a szeretőjétől, és a szívébe fogadja mindazt a jót, amit ebben a kapcsolatban kapott.Ezután Sascha ezt mondja a feleségének: „Jogom volt rá, hogy barátnőt keressek magamnak, mert te nem voltál jelen a kapcsolatunkban."
Sascha már többször elhatározta, hogy mindent meggyón a feleségének, mert lelkileg nagyon megterhelőnek érezte a helyzetet. A terapeuta ehelyett azt tanácsolta, hogy őrizze meg ezt a titkot, és inkább a terápián szerzett más felismeréseiről beszéljen a feleségének. Azt is javasolta, hogy ne gyakoroljon nyomást a feleségére, de könnyen lehet, hogy a nőben is felébred az érdeklődés, és rá akar találni a problémái gyökereire.