Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Csizike képe
Persze. Fenntartani a fenntarthatatlant az őrültség lenne...
2008. december 28. vasárnap, 18:06 | Csizike   Előzmény

Persze.

Fenntartani a fenntarthatatlant az őrültség lenne... fölösleges és lehetetlen vállalkozás, ami már eleve halálra van ítélve.
Igazad van. Néha el kell engednünk egy-egy ember kezét, és ha fáj is, búcsút kell vennünk... ha nem jó, ha már nem visz előre és nem visz tovább... ha már az Útjaink szétkanyarodtak...
De vajon mitől hűlt ki a kapcsolat?
Az kin múlott?
Fel lehet-e melegíteni?
Még ha nem is kis munka is.
De amekorra a befektetés, annyi azeredménye, a hozománya.
Az Energia általában így szokott működni...
Kis erőfeszítés, kis haszon, kis hozadék, kis hozomány...
Pl. az olimpiai bajnokok sem egy napig készülnek az Olimpiára...
Kőkeményen, kitartó munkával érik el, azt amit elérnek... és jutnak fel a csúcsra... ahonnan már nincs tovább...
A mai ember valahogy már nem akar küzdeni... nem akar áldozatokat hozni és erőfeszítéseket tenni...
Hiányzik a kitartás... az akarat erő. Az Eő. A Lelki Erő. A 100%-os HIT és ELKÖTELEZETTSÉG valami (vagy éppen valaki) iránt.

És sokszor pont ez is a baj a mai felületes, felszínes, rohani, harácsoló, fogyasztói társadalmunkban... Hogy az emberek kis energiákat hajlandóak csak belepakolni még az olyan Szent dolgokba is, mint a Párkapcsolatok, vagy a Házasságba. Mindent akarunk semmiért. és ami még nagyobb baj: Azonnal.
Mert megszoktuk, hogy mindíg jön egy jobb, egy szebb, egy újabb... és hogy a régit mindig cserélni kell egy újabbra, egy menőbbre, egy trendibbre, egy dizájnosabbra... hogy folyamatosan meg kell újulnunk, és haladnunk kell a világgal, a divattal, mert különben lemaradunk és kitaszít, kiközösít önmagából a társadalom... ez a szintén őrült és buta , megvezetett, tévúton járó, agymosott, beteg Lelkű fogyasztói társadalom és világ...
SOk olyan fiatal pár van, akik összeházasodnak, majd fél év után elvállnak...
Persze, munkahelyeket is lehet váltogatni két hetente...
de mindig Te leszel az Aki bejársz...
Ha itt rendszeresen elkéstél, akkor a következő munkahelyeden is elfogsz...
Önmagadat és a rossz beidegződéseidet, a rossz hozzáállásodat és rossz szokásaidat viszed tovább magaddal...
Másoktól megszabadulhatsz, de Önmagadtól nem tudsz...
És itt kezdődik a nehézség...
Ez az a feladat, amihez fel kell nőni.
Itt kezdődik el a feladat:
Felsimerni, hogy a külvilág csak tükör, és hogy önmagunkon munkálkodni jöttünk ide.

Azt hogy érdemes-e küzdeni, munkálkodni még Valakiért, egy kapcsolatért, azt mindenki maga érzi.
Ha gazas lett a kert, el kell dönteni, hogy érdemes-e kigazalni és újra ültetni, hogy újra szép legyen... vagy inkább veszünk egy új kertet...
Mert az elején minden olyan szép és jó...
Ez az álca. Ez a csapda... a mézesmadzag... aztán jöhet a feketeleves... az Igazság, a Valóság... ami a Külmáz mögött van...

Ha az egyik kertet nem volt kedvünk gondozni és gazalni, lehet, hogy a másikat sem lesz...
és akkor egy idő után az is csúnya gazos lesz...
És akkor megyünk, haladunk tovább?

Sokan így csinálják a párkapcsolataikkal...
Amíg működik, minden szép és hepi, addig oké, jöhet, de az első "nem"-nél, ellenállásnál, véleménykülömbözésnél és elutasításnál aztán ott az ajtó... és lehet odébbtolni a bringát...
És jöhet az újabb... akire szintén ez a Sors és Lehetőség vár...
Vagy megfelel és behódol, vagy szevasz...
És hol lesz itt a Lelki fejlődés?

Bocsánat, kissé elkanyarodtam a Hozzászólásodtól...

Szóval: néha azért is jó megélni egy fellángolást, egy kalandot, és belemenni a játékba, mert ekkor jössz rá, hogy az tulajdonképpen nem is (volt) annyira jó... és ezzel kioltod a lángot és nem lobog feleslegesen tovább...
Mert ugye mindig az kéne ami nincs, ami nem lehet a Tiéd, amit nem kaphatsz meg... amiről nincs konkrét gyakorlati tapasztalatod, csak fantáziálsz... és ott minden sokkal szebb és jobb lesz... és sokszor letaglózóan kiábrándító lehet a valóság...
Ha megkapsz valakit, lehet, hogy 10 perc múlva már röhögsz magadon, hogy úr isten, erre voltam én úgy bezsongva? Ezért epedeztem annyira? és jót mosolyogzs magadon, és mész tiovább... visszatalálva a Kedvesedhez, és ezután újra megelégedve símulva oda Hozzá... mert tudod, hogy itt jó Neked... Jó helyen vagy.
Míg ha nem mész bele és nem éled meg, lehet, hogy évekig, vagy életed végéig az a bizonyos meg nem élt kaland lesz a Nagy Ő... és Őrá gondolsz, és Őutána sovárogsz... Őfelé áramlanak az Energiáid...
Úgyhogy néha ezért érdemes megkóstolni azt a bizonyos pudingot... ez lehet a haszna... hogy rájössz, hogy nem is olyan finom és ízletes, mint amilyennek hitted... és visszatérsz a jól megszokott hazai ízeidhez, és már elégedetten eszed tovább őket... ;-)))

És mi van akkor, ha kiderül, hogy ez "az Új Puding" még annál is ízletesebb, mint amire Te gondoltál?
(Kérdés, hogy meddig? Keddig? ;-)
Akkor az egy patt-helyzet...
Ahol dönteni, lépni, kockáztatni, választani kell...

És abban mindenképpen nagyon egyet lrtünk, hogy ha rájöttünk, hogy el kell engednünk annak a Másiknak a kezét, mert már kihunyta fény, és nem közösek az Útjaink tovább... akkor ezt valóban a legfinomabban, a leglágyabban, a legSzeretet-Teljesebben érdemes... hogy a lehetőségekhez képest a legkisebb mértékben sérüljön... mind emberileg, a méltóságában, mind Lelkileg, az érzékenységében...
Legyünk kíméletesek, óvatosak, és gyengédek (ne gyengék!), finomak, lágyak.
Legyünk tekintetel a Másik Szívére, Lelkére is.
Tiszteljük Benne az Embert.
És a Szeretetünk és a Tiszteletünk Iránta még Örökre megmaradhat, attól függetlenül, hogy nem akarunk már tovább Vele együtt élni...
Sőt a tapasztalat az, hogy ilyenkor a Szeretet és a Tisztelet kitisztul...
Szebb, Tisztább, Ragyogóbb szemmel tudunk nézni a Másikra...
Főleg ha Hálát érzünk a Szívünkben az együtt töltött időért, a közös fejlősésért, és azért a rengeteg sok Szép, közösen átélt élményért... amelyek nélkül MOST nem lennénk ugyanazok, akik MOST vagyunk... és amik nélkül MOST nem tartanánk ott, ahol... tehát erre mindenképpen szükségünk volt... és ez fontos és értékes része volt és lesz mindig is az Utunknak és az Életünknek...
Jó Szeretetben, Békében elválni.
Ez a legkorrektebb, legtisztességesebb.
Az Univerzum is a Békét szereti.
És amit mi kisugárzunk magunkból felé... azt is sugározza vissza felénk...
Mert mást nem tud... ;-)))

És még valami:

"Csak a Szeretet létezik.

Minden más csak Illúzió."

Ezt érdemes felismerni és megélni. ;-)

Peace & Love

Csizike ;-)