Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Szia Boby! Tapasztalatom, hogy nem jó előre gondolkodni. Én is
2010. február 17. szerda, 23:57 | Aditi   Előzmény

Szia Boby!

Tapasztalatom, hogy nem jó előre gondolkodni. Én is sokat csináltam. Nem vezet sehova.

Amikről írtam, nekem a tapasztalataim útján, sok öröm és szenvedés árán szűrődtek le. De nem biztos, hogy másnak is így, vagy hasonlóan kell legyen.

Ahogy írtam, valóban, úgy gondolom több duálunk és többféle "jó" párunk létezik.

Ha nem egy a két ember aurája (ahogy nekem a volt férjemmel így volt, a szellemi duálommal viszont épp ellenkezőleg), akkor kicsi az esély a valódi, mély érzelmekre, a kapcsolódásra, és így a tudatos kapcsolatra is.

Én úgy gondolom, az "egy aura" igazából feltétele annak, hogy olyan kapcsolatra legyen esélyünk, amire vágyunk. (Már amennyiben törekszünk a teljességre).

Valóban, az "egy aura" a személyiségek fedettségét, nagyon nagy hasonlóságát jelenti, ami egyszerre jó és rossz, mint minden ezen a Földön. A mi dolgunk szétválogatni, és tudatosítani. És én úgy gondolom, végső soron ez a munka az, amely szilárddá, örömtelivé, és jól kezelhetővé tehet egy hosszútávú kapcsolatot.

De ehhez mindkét fél kell, és ráadásul, sokszor magunk sem vagyunk elegek a feladatunkhoz egy egy kapcsolatban.

Azt javaslom, várj, amíg elül a káosz, a nagy érzelmek, hagyd, hogy kitisztulj. Mert az "igazi" visszajön, ha ő az, amint megértél, és megérett rá. Vagy jön egy másik ha nem ő volt az. Viszont a te lelki békéd, és örömeid forrása az első ami kell ehhez, ahhoz, hogy feldolgozd és tudatosítsd amit kell, és hogy felkészülj az új megélésekre.

Én úgy ástam ki magam a teljes összeomlásból (amit nem csak a szerelem elvesztése okozott, de erősen benne volt), hogy magamba néztem, és megkérdeztem: ki is vagyok én? Mit szeretek? Mi okoz (okozott valaha) igazi örömet? Mitől mosolyodok el mindig? Mi az, amit szeretnek bennem mások? Mi esik jól a másiktól? Mit várok egy kapcsolattól?

Szavaidból úgy érzem, te szerencsére nem vagy ennyire rosszul, de azért jobban megviselt a dolog, mint ahogy azt szeretnéd.

Én azt mondom ha eléggé meg tudod erősíteni önmagad abban, aki vagy, ha szeretettel és elfogadással tudsz fordulni önmagad felé, önmagad milyensége felé (vágyaid, szépségeid, hibáid...stb), akkor ez elég ahhoz, hogy el tudd engedni azokat a dolgokat amikkel küzdöttél a volt párodban, és tudd, mit akarsz tőle, vagy mástól, mi tesz téged igazán boldoggá egy párkapcsolatban, és hogy azt az embert vonzd be, aki nem akar ezekben megváltoztatni, mert ő meg éppen OLYAN.

Úgyhogy, igen, légy jelen, figyelj önmagadra és a világra (a kettő egy!), légy elégedett, és örömteli amennyire csak telik tőled, és ez tökéletesen elég ahhoz, hogy idővel mindent megérts vagy inkább megismerj, amit még szeretnél magaddal kapcsolatban és tovább is lépj egyben.

És véletlenül se bánd, hogy nem tudtad jobban elfogadni őt. Lehet, hogy nem is volt dolgod. Szintén tapasztalatom, hogy a nők többsége (szintén évezredes kondicionáltságunk miatt) tudatalatti feladja magát a kapcsolataiban (mindben), de legalábbis gyakran összekeveri a türelmet, és elfogadást az önfeladással. Ha valaki másnak akarja (mert "nem jó neki ez meg az") hajlamos azt hinni, másnak is kellene lennie, és elfogadni a párjának a dolgait akkor is, ha az ellenkezik a saját énjével. Pedig ez legtöbbször nem így van. Sokszor inkább saját magunk, a saját énünk kellene jobban ismernünk, és ennek az ismeretnek a hiányában mondunk le magunkról a remélt harmónia kedvéért.

Pedig magunk nélkül, anélkül, hogy milyenek vagyunk, mire is vágyunk, mik az igényeink, mi illik hozzánk és mi nem, nem tudunk boldoggá válni, vagy harmonikusan élni egy kapcsolatban.

Ezért tartom annyira fontosnak amiről írtam.

És sosem szabad elfelejteni. valóban: a valódi boldogság belülről fakad, mibennünk van, mi vagyunk valójában a kulcs, a kiindulópont függetlenül bárki mástól. Az, akik, és amilyenek MI vagyunk.

Sok sikert!

Szeretettel: A.

Namaszte (Tisztelet a benned élő Mindenhatónak)