Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Én is ebben a cipőben járok/jártam. Iszonyú nehéz dönteni
2008. december 27. szombat, 16:27 | Cherry (útkereső)   Előzmény

Én is ebben a cipőben járok/jártam. Iszonyú nehéz dönteni ilyenkor. Nekem az idő segített. Kell egy kis távolság, hogy kiderüljön valódiak-e az érzelmek vagy csak "alkalmi dologról" van szó. Persze ezt mondani könnyű, megtenni a kínok kínja, de megéri. Azóta sokkal tisztábban látok. Hiszek a karmában és hiszem, hogy mindennek van értelme. Az érzéseim nem változtak, sőt. De rájöttem, vannak dolgok amik fölött nem rendelkezünk. Elgondolkodtam. Mi lenne, ha elhagyná miattam a családját? Boldog lenne? Nem hiszem, mert imádja a gyerekeit és azok is őt. Biztosan megszenvedné kettőnk kapcsolata is ezt az elválást. És ha megtenné én vajon hogyan viselném, hogy meghozott értünk egy ekkora áldozatot? Szinte biztos, hogy végleg megromlana a kapcsolatunk. Akkor pedig azért lennénk boldogtalanok... Mások boldogsága árán nem lehetünk igazán boldogok. (Persze, minden kapcsolat más és nincs recept.) Tehát, bármilyen nehéz is el kell fogadni, hogy vannak körülmények, amin hiába akarunk nem tudunk változtatni. Ha úgy döntünk, hogy így is folytatjuk bele kell ebbe törődni. Csak így lehetünk (a lehetőségekhez képest) boldogok. És végülis ez a fontos, nem? Felmerült bennem a kérdés, jobb lett volna-e, ha sosem találkozunk, de rájöttem ez hülyeség. Annyi mindent kaptam tőle lelki értelemben, hogy mindenképpen megérte. "Nem bánok semmit sem", ahogy Piaf mondaná. Még nem tudom, mit hoz a jövő,de már kicsit jobban rálátok a dolgokra. Szerintem egy kis idő nektek is jó lenne. Próbáljátok ki!