Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Nemzedékeken átívelő összefonódások és oldásuk
2010. február 16. kedd, 11:37 | szildiko1

Nemzedékeken átívelő összefonódások és oldásuk

A családokra jellemző egy mély igazságosság és kiegyenlítődés iránti szükséglet. A család és a nagycsalád úgy viselkedik, mintha közös lenne a lelkűk. Ez a közös lélek ügyel arra, hogy a családban egyensúlyban legyen a nyereség és a veszteség, mégpedig több nemzedéken át. Ha például egy férfi könnyelműen elhagyja az első feleségét, ezzel fájdalmat okozva neki, és a feleség haragszik rá, akkor a férfi talán azt fogja megélni, hogy a második házasságából született lánya neheztel rá, és ugyanazokat az érzéseket mutatja vele szemben, mint az első felesége.
A megoldás az lenne, hogy a férfi azt mondja az első feleségének: „Igazságtalanul bántam veled. Sajnálom. Tisztelem, amit nekem ajándékoztál. Nagy volt a szereteted, az enyém is irántad, és ez megmaradhat közöttünk." Ilyenkor megfigyelhető, hogy az első feleség barátságossá válik, mert megkapja a kellő tiszteletet. Azt is mondhatja neki a férj: „Nézd, ő az új feleségem, ezek a gyerekeink. Kérlek, tekints rájuk barátsággal." Általában az első feleség szívesen beleegyezik ebbe. Ily módon pozitívan oldódik fel az első kötés.
Ha terápiás keretek között dolgoznánk a lánnyal, azt mondhatná az apjának: Ő az édesanyám, és én az ő gyermeke vagyok. Az első feleségedhez nincs közöm. Hozzátok tartozom. Ami köztetek, nagyok között történt, nem tartozik rám. Kérlek, tekints rám mint gyermekedre, és én apámként fogadlak el."
Édesanyjának azt mondhatja a lány: „Te vagy számomra az egyetlen igazi. Apa első feleségéhez nincs közöm. Most melléd állok. Kérlek, tekints rám mint a lányodra, én pedig elfogadlak mint édesanyámat." Ha még azt is hozzáteszi, hogy „Te vagy a nagy, én vagyok a kicsi", akkor elfoglalhatja a helyét gyermekként a családban, és a korábbi párkapcsolat nem fogja kifejteni negatív hatásait a jelenben.

Következő rész: A szexualitás nagysága