Amit írtál, annak többsége számomra még nagyon magas! Még nagyon messze vagyok attól az ismerettől, amiről írsz. Ellenben a lelki-duál téma egy kérdést vet fel bennem, amire ha válaszolni tudnál, megköszönném. Az utolsó párkapcsolatomban személyiség szinten nagyon eltértünk a párommal egymástól, s a vége az lett, hogy szétváltunk. A válás többszöri nekifutásra sikerült, s ennek egyik oka - olyan ember meglátása szerint, aki látja az aurákat - az volt, hogy mi egy aurában voltunk, mikor egymás mellett ültünk. Ez állítólag azt jelenti, hogy a lelkünk egy. Ennek ismeretében próbáltam a személyiség szintű magatartásainkat elfogadni - de sajnos nem ment.
Kérdésem: erre a szituációra gondolsz, amikor lelki-duálról beszélsz, vagy az valami egész más? Ha ez az, akkor ezek után nyilván ne keressem a másik felem - nemdebár? Vagy épp hogy keressem, csak a személyiség szintű duálomat?
Vagy a legegyszerűbb, hogy ne keressek senkit, míg ekkora a káosz? Egyáltalán érdemes ezt érteni? Vagy elég csak hagyni, hogy a lélek járja a maga útját, úgyis odavisz, ahol lennem kell?
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Szia Namaszte!
Amit írtál, annak többsége számomra még nagyon magas! Még nagyon messze vagyok attól az ismerettől, amiről írsz. Ellenben a lelki-duál téma egy kérdést vet fel bennem, amire ha válaszolni tudnál, megköszönném. Az utolsó párkapcsolatomban személyiség szinten nagyon eltértünk a párommal egymástól, s a vége az lett, hogy szétváltunk. A válás többszöri nekifutásra sikerült, s ennek egyik oka - olyan ember meglátása szerint, aki látja az aurákat - az volt, hogy mi egy aurában voltunk, mikor egymás mellett ültünk. Ez állítólag azt jelenti, hogy a lelkünk egy. Ennek ismeretében próbáltam a személyiség szintű magatartásainkat elfogadni - de sajnos nem ment.
Kérdésem: erre a szituációra gondolsz, amikor lelki-duálról beszélsz, vagy az valami egész más? Ha ez az, akkor ezek után nyilván ne keressem a másik felem - nemdebár? Vagy épp hogy keressem, csak a személyiség szintű duálomat?
Vagy a legegyszerűbb, hogy ne keressek senkit, míg ekkora a káosz? Egyáltalán érdemes ezt érteni? Vagy elég csak hagyni, hogy a lélek járja a maga útját, úgyis odavisz, ahol lennem kell?