Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Tökéletesen megértelek. Csak minek a harc? Mindenkinek a saját
2010. február 13. szombat, 17:42 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Tökéletesen megértelek.

Csak minek a harc?

Mindenkinek a saját keretei közt kell adni a fejlődéséhez nélkülözhetetlen tudást.

Hogy értem ezt?

A gyárban nem mondhatom ki mindenkinek itt miket olvasok, mediben miket tapasztalok, de ha felvetik a témát, pl.: a pasikról, lehet nekik tálalni, úgy ahogy ők ezt megszokták, azokkal a szavakkal, fogalmakkal.
Kezdetben nyomtam az igét. Mit értem el? Lehurrogtak, lehülyéztek. Kinek segítettem? Senkinek, csak magamnak csináltam galibát.
Közben még mindig a tanítói minőségem akartam megélni, mire leesett: ahogy élek, ahogy megnyílvánulok, már tanítok.
Ezt bárki tapasztalhatja, főleg, ha gyerek van a háznál. Ők leveszik egy pillanat alatt mi az, amit már magamból élek, és mi az, amiről még csak papolok.
Akinek szeme van lát. Aki kéri a tanítást, meg odajön. Amióta nem osztom az észt, azóta fordult a kocka. Jönnek, kérdeznek. Van aki megfogadja, van aki nem. Az már az ő dolga, felelőssége. Addig meg , míg nem ér el arra a szintre, hogy felismerje, hogy hibázott, és kész vállalnia a kimászást és a felelősséget saját élete alakulásáért kár is hadakozni.

Ezt szerintem Te is tudod.

Ezt a saját bőrömön kellett megtanulnom. Volt pár kőkemény hisztis évem, na hiába mondtak bármit is. Nekem elhiheted.
Be voltam csontosodva abba a tévképzetbe, hogy áldozat vagyok, akit csak rángatnak odafentről. Meg a hős mártír, akire azért mérnek csapásokat, mert annyira szent, és a szenvedései tisztítják a környezetét. Ez voltam akkor én.
Jött is mediben minden. Közben azt vettem észre, ez mind szimbólikus. Saját magamnak teremtem. A tudatom teremt. Játék az egész. Össze kellett törjön bennem minden, amit addig hittem, hogy aztán ami megmaradt letisztulva kiemeljem.

Csak kellett a felismerés, ahhoz, hogy a tudatom gátjai leomoljanak végre, és elkezdjek kitágulni. Kezdjem felfogni mi a lényeg, ha azt mondom mindenki Egy, az mit is jelent.

Most itt tartok. Agyilag, az elmélet megy. A megélés az a nehéz. Tudod, nyitni a szíven. Mi tart vissza? A kudarc élményem, ami ezt a felismerést meghozta. Ez függ össze mindennel.

Mi a lényeg?

Ha valaki azt mondja nekem ma: ilyen-olyan csatorna ez meg ez. Meg elájul, juj, de kafa a Gyíkember, én erre azt mondom, ez nem az én utam, de mond el, mit tanultál. Ha valami kérdőjele van, elmondom mit gondolok, aztán hagyom, kezdjen vele azt, amit akar.

Szerintem Te is tapasztaltad már, sokan más szavakat használnak ugyan arra a fogalmakra. Ebből van kezdetben az értetlenkedés, de ha hagyom, hogy elmondja mit ért alatta, meg fogom érteni, és akkor már lehet valamit kezdeni.

A közöst (!!!) kell keresni, nem pedig az ellenkezést.

Hogyan dolgozd fel? Enged meg, hogy egy mély és rendkívül ősi spiri tanítást adjak át neked, Sanyi:

Sza.d le..., Barátom.

Dolgod van vele? Nincs. Akkor meg? Ez csak elveszi a lényegről az energiáidat.

Ne értsd félre, véleményt mondhatsz bármiről, csak ne enged, hogy kilengessen a középpontodból. Ami ellen küzdesz, az mindig is támadni fog, a rossz csak ott mérgezheti az embert, ahol még gyenge.

Állj ki az elveidért, mond el, Te mit láttál, tapasztaltál, és hidd el, lesznek, akik értenek a szóból. Akik meg nem, majd később, ha itt lesz az idő.

De sose feledd, minden tannak vannak határai, a fejlődéshez viszont túl kell lépni a határokon. A tudatosságunk fejlődése is így épül fel. Leszámolsz egy kerettel, azt hiszed tutti vagy, meg szabad, egészen addig, míg jön egy újabb felismerés, ami megvilágítja Neked, hogy csak egy tágabb keretben éltél.

Csizike: ő még keres, lázasan, sok infót összegyűjt. De szerintem mind valahogy így kezdtük. Mindenkinek vannak korszakai, mikor falta a könyveket, habzsolta, kiépített egy képet magának. Kikövezett egy keretet. Valami viszont még sem teljes benne, érzi is, ezért rohan tovább. Nem baj. Majd elfárad, összeborul a sok keret, és akkor "megvilágosodik".

Látod mit reagál, ha az ember csak szól, vagy kérdez. Lehet-e rá haragudni? Én nem tudok. Magamat látom benne úgy kb.: 5-6 évvel ezelőttről. Én mégis beleszóltam, próbáltam feszegetni a keretet: élje meg a szép elveket, mire a nyakam szegte, nem kell feltalálni a spanyol viaszt. Na, én még anno durvábbat is mondtam volna, ha valaki ezzel jön. Mit értem el nála is? Semmit. Te sem fogsz, sőt, senki sem. Magának kell felismernie mi hibádzik. Addig csak támadásnak veszi a szép szót is. Na meg a tanítást is, és az szerintem ártóbb.

Csak veszekedés lesz a felemelő vita helyett, amiből aztán az oldal megint pártoskodni kezd, kinek mi az igaza, stb, majd elfajul ismét a semmin. Kell ez? Bántásból nem sok jó sülhet ki, ha a másik fél nem elég tudatos, hogy felfogja, a másik cselekedetét csak azért érzi bántónak, mert benne van egy hiba, amit ki akar belőle húzni. Olyan ez, mintha nem tudnád a fogorvosnál, hogy mi a francért okoz neked fájdalmat, miért rángatja az amúgy is sajgó fogad. Ha nem tudnád, hogy neked ezután jó lesz, nem hagynád, minimum orrbavernéd, nem de?

Úgy hogy ha másképp látod, kérlek írd meg, remélem sikerült valamit átadnom és valahogy tisztul benned is ez a kép.