Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Igazság
2010. február 13. szombat, 8:14 | Buddhanita (útkereső)

Jó a téma

Nekem az igazság is, csak egy korláton belül létezik. Függ a helyzettől sok mindentől.

Ezt már taglaltuk a mi a bűn című blogban.
PL:
Ha azt mondom hazudtam, az már az emberekben ellenérzést vállt ki. Abban a keretben, ami azt írja ki, hogy fő az őszinteség, igenis "rossznak" minősül. Ha viszont a helyzet azt hozza, hogy ezzel emberek életét mentem meg, már igencsak jogosnak tűnik, IGAZ cselekedetnek.

De számomra is létezik olyan IGAZSÁG, ami fentebb való bárminél: Isten létezése, maga a LÉT.

Tény, hogy a hasonló gondolkozás, mint a gyíkemberek létezése és ilyen-olyan csatornázás félre viszi az embert.
De valóban félreviszi? Nézzük az Indiánokat, akik aztán szép kis alakokat találtak ki maguknak: elég csak a totem állatokra gondolni. Mégis, ugyanazt a tudást adják át, mint amit mi keresünk: FIGYELJ. Ezek mind szimbolikusan működnek. Egy a tanítás, a JELENT figyeld meg. Minden vallás így fejlődhetet ki. Minden így kezdődött. Megfigyelésből. Einstein is, mikor az alma leesett, vagy a paraszt ember, mikor a levegőbe szagol és megmondja, jön az eső.
Hiszünk a gravitációban, mégis vannak Jógik, akik szemtelenül levitálnak, ezt is megcáfolva.
Mi az IGAZ?

Szóval minden hamis, ha a cél az, hogy önmagamon dolgozzam és az nem a kemény önismereti tanokat követi?
Az is hamis, ha az ember az előző életeiben keresi a megoldást? Vagy az asztrológia szimbolikájában? Vagy a pszichológusnál a tudat alattit boncolgatva?

A lényeg nem az út, hanem az úton járás. Badarságnak tartom, ha az ember az előző életeiben kutakodik, mert szerintem ez olyan, mintha a 6. szomszéd kertjébe másznék, és onnan keresném önmagam. Badarságnak tartom, ha egy Gyíkember ezt meg ezt mondja.

De számít ez, én mit tartok badarságnak?

Csak az számít az illető mit vesz ki belőle: ha a Gyíkember szavai ébreszti fel önmagában rejlő hibáira a figyelmét, hát tegye. Ha a választ előző életének képei adják, mit miért tesz a mai életében, hát tegye. Dolgozza fel. Önmagát és az emlékét, vagy bármi mást, csak tegye meg.
Kit érdekel, hogy több kilómétert fut, mint én, ha a célba beér? Az az ő baja, neki fáj majd a lába :).

Mi az IGAZ?

Ha a felismerést (bárhonnan is jön) valódi tett követi: azaz, oké, ez a problémám, felismertem mi miből következik, és mostmár átírom magamban a programot. Elfogadom, van sötét és nem sötét oldalam és ezt feldolgozom, túllépem. Jöhet a következő feladat.

Mi a Hamis?

Ha az ember felismeri a dolgok természetét, de a munka önmagán elmarad. Újabb és újabb tanokat kutat és hírdet. Futtja a köröket szüntelen.

Valakinek kell a mankó : Gyíkember, vagy a regressziós terápián a segítő szellem, vagy az Angyalok képe meditációban.

Valaki szárazon szereti (én is): fehéren-feketén: ez a bajod (irígység, kudarc élmény stb), ezt meg ezt kell tenned, csak tedd.

Melyikünk az IGAZ úton járó? Az ott vállik el, mikor tesz is érte. Hiába tudom fehéren-feketén mit kell tennem, ha ugyanúgy sajnálom magam és nem teszek ellene, míg a Gyíkember-hívő már rég megtette .

Ezek csak technikák, szavak, a lényeg a végeredmény.

PL.: Unokatesóm sem Buddhista, de Buddhistább, mint én. Bármi éri, ezt mondja: a lényeg, tudatosan menj bele, fogd fel, érezd, éld meg. Megteszi, belemegy, fáj, ordít, feldolgoz, majd tovább lép. Ő azt vallja, Isten méri rá a csapásokat, de csak annnyit, amennyit ő is el tud vinni, nem többet.

Amíg én csak az elmém szintjén dolgozom fel a dolgokat, kitalálom, kiagyalom mi miből ered, csak meg nem élem, be nem engedem.

Sanyi végezetül:

ez a téma kicsit hasonlít nekem még anno az Aditi témához (vitához), valóban feldolgoztál mindent ebben a kérdésben?

Bár az is lehet, én VETÍTEK, akkor meg bocsi