Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Félig felnőtt
2010. február 11. csütörtök, 20:12 | KicsiMano

Én most vagyok 18 éves,koromból ítélve sokan azt mondanák h áh kicsi még és mit tud az életről,a felnőtt dolgokról.Pedig igenis félig felnőtt vagyok!3 évvel ezelött igen komoly döntést kellett hoznom ,ami az egész életem be fogja folyásolni.Így mostmár ennyi év elteltével látom h maga a döntés nagyon jó volt és szuper csak kicsit pályát tévesztettem mert a mérnöki szakma nem az én világom,de szerencsére még semmi nincs veszve és igazán az lehetek aki én akarok!
Amikor iskolát "választottam"(a szüleim nem engedtek oda ahova én szerettem volna) egy új világ tárult elém.14 évesen megtapasztaltam azt h milyen amikor hihetetlen nagy igazságtalanságok folynak mellettem és látom h nem tehetek ellene,egyedül nem harcolhatok a világ ellen ,akkor volt az első felismerésem h ez a felnött világ.El kellett fogadnom h ezen én nem változtathatok.Persze további csalódások és kudarcok értek folyamatosan 2 éven keresztül.Egy éve h úgy kezdtem elfogadni és feldolgozni azt h ez így van.Így szép csendben visszavonultam,és csak külső szemlélő lettem.Már harcoltam a szüleim ellen,h én nem akarok megfelelni az elvárásaiknak,hisz ha a legjobb tanuló voltam is,vagy úgy viselkedtem ahogy ők elvárták úgysem voltam elég jó nekik.Így hát belebújtam a jókislány szerepébe,gyakorlom hogy majd hogyan kell a való világban is színészkedni egy egy helyen.Mert igazán akkor vagyok önmagam amikor egyedül vagyok.
Úgy érzem ,mondhatom azt h félig felnöttem,ezután jön a másik fele.Az egyetem,nagy város ,teljesen egyedül leszek,senki nem fog mellettem állni és támogatni.akkor fogom megtapasztalni h milyen is igazán felnöttként élni.De ha kis buta,naiv fejemmel mindaz aminn átmentem és tényleg felelősséget vállaltam akkor talán félig felnőtt fejjel is fog menni:D
Szeretettel,KicsiManó